Miután leültünk egy kávéra, a személyes dolgok kitárgyalását követően szóba került a közelgő önkormányzati választás is. – A barátom csak legyintett: mit várhatnánk egy ilyen húsz év után, melyik párt akar itt jót a magyarságnak?! – A köztünk megszokott viccelődős stílusban azonnal rávágtam: hát a Fidesz! Nem ezt harsogják mindenhonnan felénk: „Újra Fidesz!”, „Magyarországnak a Fideszre van szüksége!”?

De életvidámságáról ismert barátomnak egyáltalán nem volt kedve viccelődni: mint újkori Tiborcból, tört ki belőle felháborodott népének panaszáradata.

– Csak nem hiszed el már te is, hogy ezek lényegében nem ugyanazok, mint akik voltak az induláskor, még ha most jobbnak is tűnnek kicsit a nyíltan hazaáruló elődjeiknél?! – El tudod képzelni, hogy a bosszúálló globalista SZDSZ-esek hagyták volna a liberális kistestvért csak úgy átsétálni a jobboldalra, a liberális tábor kárára? Nem találod különösnek, hogy visszaütés helyett minden segítséget megadtak nekik a médiában, hogy megerősödve erőszakosan kisajátíthassák a nemzeti oldalt? – Csak a vak nem látja, hogy a liberális globalisták tervét hajtották végre, s mára uralmuk alá hajtották szinte a teljes nemzeti oldalt!

– De ha ez nem lenne elég, nézd csak jól meg a mostani tetteiket: ne csak a népszerűség növelését szolgálókat lásd, hanem vedd észre a globális érdekekben állókat is! – Itt van például az egykulcsos jövedelemadó esete: hogyan hazudhatja olyan gátlástalanul Orbán Viktor és a Fidesz, hogy „erre is felhatalmazást kaptak a választóktól”, s ez a szuper jó adórendszer egy valóságos világszabadalom (!) lesz majd? (És megint minket fog irigyelni érte az egész világ! – Hát nem ismerős ez is?!) – A választások előtt mind a Fidesz, mind a KDNP vezetői igazságtalannak és ezért elvetendőnek állították be a nép előtt ezt a jövedelemadóztatási típust. Még véletlenül sem mondták volna, hogy ennek bevezetésére kérnének választói felhatalmazást! Persze, a népszerűség növeléséhez akkor erre volt szükség! Most pedig, hogy a tudatos megtévesztéssel sikerült megszerezni a hatalmat, jöhet a globális érdekek szolgálata, akár a nép becsapása árán is! – Talán te sem látod, hogy az egykulcsos jövedelemadó bevezetéséért éppen a korábbi nagytestvér, az SZDSZ küzdött legjobban, s most a nemzetinek hazudott Fidesz választói felhatalmazás nélkül, sőt azzal ellentétesen végrehajtja az egykori nagytestvér évtizedes álmát?! – Ki adott a nyertesnek felhatalmazást arra, hogy a társadalom többségét kitevő szegényeket relatíve jobban adóztassa a jövőben, mint a tehetősebbeket, akiknek majd további százezreket dug a zsebébe, ellentétben az elesettekkel? – Gondolj csak bele, kik is tartoznak zömében a preferáltak körébe, kiket is részesítenek majd előnyben ezek? – És mindezt egy olyan időszakban, amikor a társadalomra nehezedő terhek jelentősen nőni fognak! – Ráadásul a gazság keresztülvitelére készülő hatalom emberei arcátlanul arról papolnak, hogy úgymond „nem lehet további terheket rakni a népre”! – És oly sikeres a megtévesztésük, hogy nemcsak az ígéretekre kiéhezett nép veszi be a képmutató dumát, hanem még az egyházak is némák maradnak, nem észlelve a ránk kényszeríteni szándékozott újabb társadalmi igazságtalanságot!

– Vagy itt van például az adósságteher újratárgyalásától való merev elzárkózásuk: talán ezt is a magyar nép érdekében és felhatalmazásával teszik? Minden épeszű ember tudja, hogy az ország már sokszorosan visszafizette a felvett hiteleket, legalábbis a régebbieket egészen biztosan, mégsem átallják az új hatalom emberei is leegyszerűsítő módon azt hazudni a magyar népnek, hogy „az adósságot becsületesen vissza kell fizetni, más út nem lehetséges”! Szégyen, hogy szocialista-liberális elődeikhez hasonlóan, az új hatalom emberei is úgy állítják be a magyar nép előtt ezt az örökösnek szánt globális pénzügyi uzsorát, mintha az teljesen jogszerű és igazságos lenne minden tételében, összetevőjében! (Például sokan tudják, hogy a szocializmus utolsó évtizedeiben összesen felvett kb. 1 milliárd dollárt is 11-szeresen visszafizette már az ország a „rendszerváltásig”, mégis további 22 milliárd dollár további tartozást vetettek ki hazánkra, s szégyenszemre azt az Antall-kormány minden komolyabb ellenállás és kifogás nélkül tudomásul is vette.) – Azzal, hogy hány ilyen sokszorosan visszafizetett tétel szerepelhet még az adóssághalmazban, az új hatalom képviselői foglalkozni sem hajlandók, s mindazokat, akik ezt vagy az adósságterhek újratárgyalását fel merik vetni, gátlástalanul leszélsőségezik, leantiszemitázzák, lerasszistázzák stb.! – Ha egy magánszemély kölcsönt ad valakinek, s arra uzsorakamatot követel, akkor az bűncselekménynek számít, s börtönbe kerülhet az illető! De az ország népének érdekeit képviselni hivatott hatalom emberei ugyanezt készségesen megengedik a globális pénzhatalomnak egy egész nemzettel szemben, sőt mindezt jogszerűnek, rendben lévőnek, az uzsora fizetését pedig „becsületbeli ügynek” hazudják nekünk! („Szép” jövőt hazudnak nekünk: majd a megerősödő gazdaságból 35-40 év alatt könnyedén kifizetjük a teljes adósságot! – Azt mondtam, hazudnak: mert az adósság soha nem fogy el, majd tesznek róla, mint eddig is tettek, hogy így legyen!) De akad közöttük olyan is (pl. Bayer Zsolt, a MHO 2010.10.01-ei számában) aki álságosan arról győzköd bennünket, hogy „a hatalmas adósságot úgysem lehet visszafizetni, ezért legyen ez a kölcsönadók problémája”! – Könnyű egy félrevezető hazugsággal elbagatellizálni az egészet, de a tény, tény marad: bizony a mi problémánk az egész gazdaságot ellehetetlenítő évi 4-5000 milliárdnyi, egyre növekvő mértékű adósságterhet kinyögni, nem pedig a globális bankárvilágé!

– És íme, megint csak egy liberális jellemvonásuk: miközben ilyen „engedékenyek” a globális pénzhatalom felé, felfoghatatlanul nagy összegeket fizettetve nekik minden ellenállás nélkül, a hatalmukat biztosító magyar néppel szemben szociálisan rendkívül érzéketlenek! – S a barátom máris hozza példaként az egyik munkanélküli ismerősének esetét: az ötvenöt év feletti férfi öt éve nem kap munkát sehol, mindenhol csak hitegetik és megalázzák, s most szeptemberben az APEH mintegy 180 ezer forintot követel tőle egészségügyi szolgáltatási járulék címén, egy összegben befizetve, 3 évre visszamenőlegesen, miközben orvosnál az elmúlt 5 évben egyáltalán nem is járt! Még adóügyi végrehajtással is volt képük és lelkük megfenyegetni a szerencsétlent! – És senki nem mondhatja, hogy mindezt a Gyurcsány-Bajnai kormányok rendezték így, mivel ezzel a 2008.01.01-től hatályos, példátlanul embertelen és diszkriminatív törvénnyel a jelenlegi hatalom pártjai is maradéktalanul egyetértettek, annak irányvonalát helyeselték, és nyilvánosan hangoztatták abbéli örömüket, hogy „ezzel legalább kiszélesedik az egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetők köre”. Azzal persze nem törődtek és ma sem törődnek ők sem, hogy mennyi szabadságkorlátozással, igazságtalansággal, embertelenséggel és diszkriminációval jár ez az intézkedés: például a családját és a jövő nyugdíját megtermelő gyermekeket szolgáló régi háztartásbeli is fizetheti a most havi 5000 Ft körüli összeget, akár jár orvoshoz, akár nem, míg korábban a házastársa befizetése jogán neki is járt az egészségügyi ellátás. (Ha a házastárs fizetéséből futja, akkor maradhat háztartásbeli, ha nem, akkor e szabadságjogától megfosztva, kénytelen munkát vállalni, persze ha kap egyáltalán!) De fizethet a középiskolát éppen befejező, felsőbb iskolába be nem került gyerek után is valaki (leginkább a szülő), mert munkát szerezni nem igen tud magának a mai világban. (És közben beugrik, hogy a munkanélküli segély időtartamát is az első Orbán-kabinet szállította le az amúgy is alacsony 12 hónapról 9 hónapra! – És eszembe jut az is, hogy a 300 forintos vizitdíj eltörléséért még a népszavazást is kikényszerítették: igen, azzal is lehetett ütni egyet az akkori hatalmon, s közben növelni a saját népszerűségüket! Ezt a lényegesen súlyosabb „adóterhet” meghagyják a legnyomorultabbak vállán, mert ez nem hozna nekik annyit a konyhára!) – A törvényt pedig kétszeresen is diszkriminatív jelleggel hozták meg: pl. ha a munkanélküli családjában az egy főre eső jövedelem meghaladja a rendkívül alacsonyra szabott minimális határt, akkor a munkanélküli rendszeres szociális segélyre nem jogosult, miközben fizetheti maga után a havi 5000 forint körüli (minden évben emelkedő mértékű) egészségügyi szolgáltatási járulékot. Ha azonban a minimális összegnél kisebb az egy főre eső jövedelem a családban, akkor a munkanélküli segélyt is kaphat, s a járulékot is kifizeti utána az állam. – Mondanom sem kell, hogy kiket sújt ez a kettős jellegű diszkrimináció tömegesen: a nem roma etnikumú munkanélkülieket! (Tudom, a jogászok most azt mondják, ez nem is diszkrimináció! – Lehet, hogy jogilag talán nem az, mert a jogszabályaink sajnos ilyen igazságtalanságokat is megengednek, de gyakorlatilag mégis diszkriminatív jellegű, és persze rendkívül igazságtalan!) – De ha mélyebben belegondolunk, megtalálhatjuk benne a liberálisok befogadó nemzettel szemben alkalmazott „kiszorítós” módszerét is: mi, magyarok fizetjük az adó- és járulékterhek zömét, mégis a gyermekeinket, szüleinket, magyarjainkat gyakorlatilag kizárják a segélyezésből, egészségügyi ellátásból stb., szemben az államnak jóformán csak terhet jelentő, a saját pénzünkön ellenünk tudatosan felszaporított és általunk eltartott roma kisebbséggel! (Mindezt az egyébként mélyen hívő, rasszizmussal nem vádolható barátom egyáltalán nem valamiféle romaellenes előítélettel eltelve mondta ki ilyen világosan, hanem a fennálló tények alapján, a magyar nép önvédelme és az igazság szeretete által indíttatva, mint ahogyan tette ezt hasonló helyzetben száz évvel ezelőtt nagy példaképe, Prohászka püspök is.) – Egyébként munkanélküli barátom azt is sértőnek és diszkriminatívnak érzi, hogy mint szerencsétlenül járt emberek csoportját, őket még annyira sem tartják érdemesnek, mint egyéb, hasonlóan elesett helyzetben lévőket (pl. hajléktalanokat, szociális segélyekből és juttatásokból élőket stb.), akik helyett a központi költségvetés állja az egészségügyi szolgáltatás költségeit. – Ennyire leértékeli az újnak mondott hatalom is a munka világából kiszorult, korábban hasznot hajtó, most kiszolgáltatott helyzetbe került embereket, s ezzel a hozzáállásukkal ők is rászolgáltak arra, hogy az új rabszolgatartók helyi ügynökeiként nézzünk rájuk!

– És megkérdezi tőlem a barátom, hogy hallottam-e a múlt héten a Kossuth rádió egyik délelőtti műsorában azt a sok „jó tanácsot”, amit „szakértők” adtak nagy bölcsen a százezer számra munkát kereső, kiszolgáltatott sorba taszított embereknek. – A beszélgetésekből, tanácsokból mindenki megdöbbenten érzékelhette: valóságos újkori rabszolgaságba süllyesztették hazánkat, s népét teljesen kiszolgáltatták az eddigi hatalom képviselői az új rabszolgatartók kegyetlenkedéseinek, megalázó felsőbbrendűségének… – Az egész műsor az ókori rabszolgapiacot idézte fel bennem, amint a rabszolgatartók igavonó állatként mustrálgatták és vásárolták a szerencsétleneket, hogy aztán belőlük éljenek, gazdagodjanak, az ő vérüket szívják! – Most, hogy a „nagy fejlődésben” mi is eljutottunk idáig, s két évtizede már szinte korlátozatlanul működhet az újkori rabszolgapiac, még ha talán nem is ennyire brutálisan, higgyem el a hatalomra kerülteknek, hogy ők majd változtatni fognak az egészen? – Eddig hol sunyítottak, amikor a gyárainkat és a piacainkat szinte ingyen odadobták a pénz- és hataloméhes mammonimádóknak? Akkor nem tudták, vagy nem akarták tudni, hogy mi lesz mindennek a következménye ránk nézve, most meg „újmegváltóként” tüntetik fel magukat?

– De a liberális, magyarellenes SZDSZ vonásait látom abban is, ahogyan a kétségtelenül meglévő és szinte már elviselhetetlen cigánybűnözést „kezeli” az új kormány! – Mindent megtesznek például, hogy a médiából még véletlenül se derülhessen ki a bűncselekmények elkövetőinek etnikai hovatartozása, s aki a cigánybűnözés erősödéséről mer beszélni, azt rasszizmussal, szélsőségességgel rágalmazzák stb. – Ez a hozzáállás nemcsak magyarellenes, hanem bűnpártoló is: valósággal erősíti a cigánybűnözést, ezért egyszer számot kell adniuk érte, ha nem itt a földön, akkor majd Isten előtt! A számonkérést megúszni nem lehet, bölcsebb lenne az igazság útján járni, s bűnként kezelni, ami bűn, nem pedig falazni neki vagy elősegíteni a terjedését!

– Az igen magvas gondolatok kimondása után megkérdezem reményvesztettnek látszó barátomtól: elmész te egyáltalán választani? – Sok kedvem nincs, de mégis ott leszek, mert kifejezésre akarom juttatni az elégedetlenségemet, s némi reményt még látok az egyelőre meg nem fertőzött Jobbikban! De azért bízom abban is, hogy előbb-utóbb a többséget is undor töltheti el az „álmagyarokkal” szemben, ha nem térnek vissza végre a magyar nép valódi érdekeit szolgáló útra!

Egy székesfehérvári olvasó