"Még mindig inkább ők, mint mások..."
Ez a gond 1000 éve, hogy a magyarok így gondolkodnak. Ezer éve ők a megszállók egyfolytában, azért tartunk ott, ahol. István bajor főurakat hozott be, akikből a "magyar" nemesség lett, Esterházytól Wass Albertig. Ha az a "mások" az oroszokra utal, akkor én azt látom, hogy épp ők azok, akik az utóbbi 20 év alatt annyit változtak, hogy fantasztikus. A németek viszont maradtak, akik voltak. Az oroszok mindenesetre soha nem akarták gyökerestül kiirtani magyar nemzettudatot, minden ellenkező híresztelés ellenére sem. A németek viszont igen. Különben pedig nagyon hálásak nekünk ´89-es hősiességünkért, hogy tároltuk és átengedtük a menekültjeiket. Annyira, hogy egyedül Angela Merkel volt az, aki nemet mondott Trianon újratárgyalására és ez elég is volt ahhoz, hogy a kérés teljes elutasításra találjon. Nem ismerjük még a német hálát eléggé??? Szövetségesi hálából korábban már ránk eresztették a Gestapo-t is. Hogyan is tűrhetne Németország egy erős Magyarországot közvetlenül a határa előtt? A németek pedig ismét hangadók a világpolitikában. Merkel asszony Gyurcsány Ferencnek az őszödi beszéd után tett németországi látogatása alkalmából (vajh, miért is épp oda ment Ferink rögvest?) a tévékamerák előtt lelkére kötötte, nehogy lemondjon miniszterelnöki posztjáról.

Más kérdés, hogy Trianon újratárgyalására hiányzik a magyar népakarat, ezért vagyunk képtelenek harcolni ennek eléréséért a komoly ellenzők ellen. Hiszen el lehetne érni, csak akarni kellene és nem beijedni az első visszautasítástól!

Az oroszok azért utáltak bennünket korábban, mert a háborúban ellenségeik voltunk, legnagyobb ellenségük csatlósai és ők a hazájukat nagyon szeretik. ´56-ban még egyszer alkalmat kaptak az ellenségen való bosszúállásra.

Mindenkinek tisztában kell lennie a valósággal. És azzal, hogy ez a folyamat nem ért véget, hanem folyik tovább nap, mint nap. A "Magyarország a magyaroké", az nem egy szlogen, sem egy felhívás büszkélkedésre, hanem FELELŐSSÉG az országért! A magyaroknak kell átvenniük a felelősséget a saját országukért. Mint ahogy ezt a németek Németországban teszik. Tegyék is: OTT! De ne nálunk. Mi sem tesszük náluk.

Az sem megoldás, ha pl. a németek otthon kivívnak maguknak valamit, mi magyarok pedig egyszerűen csak lekoppintjuk. Még akkor sem, ha ők utasítanak rá. Hiszen csak az a tiéd, amiért keményen megdolgoztál. Nem lehet adaptálni a Hitler alól való felszabadulást, hisz nem mi éltünk évtizedekig a zsarnoksága alatt. Ugyanúgy nem lehet adaptálni az ottani ´68-asok által elért nagyszerű eredményeket sem, mert nem minket ütöttek érte a rendőrök, nem minket csuktak le miattuk.

És ha csak a Négy Mancs ismert példáját említjük, amely Ausztriában - ahol többek közt épp az ilyen szervezetek küzdelmének következtében mintaszerű állatvédelem jött létre -, egy mintaszerű állatvédő szervezet, amely óriási szolgálatokat tesz a hazájának. Ugyanez a szervezet pedig, adaptálva Magyarországra tönkre zúzta az egész nyugati magyar baromfiexportot. Felbecsülhetetlen kárt okozva ezzel a magyar gazdaságnak. Vagyis: semmilyen területen, az állatvédelemben sem az a megoldás, ha lekoppintunk valamit, és németeket hozunk az országba, hogy vezessék be azt. Bármily fájdalmas is, de, ha a magyar állatvédők valódi eredményeket akarnak elérni, maguknak kell a politikába és a barikádokra menniük ahhoz, hogy hazánkban is elérjék, ami néhány más országban már létező valóság. Akkor talán még több hasznosat tudnak tenni és kevesebb kárt okozni. Hiszen ők maguk a legelégedetlenebbek a dolgok mai állásával! Ez a kijelentés vonatkozik az élet minden egyéb területére is.

"A seregből - a mondák szerint - csupán hét megcsonkított "gyászmagyar" vergődött haza. A német haderő is nagy vérveszteséget szenvedett (több főpap, herceg is meghalt a harcokban). A valóságban a csata után évtizedekre patthelyzet alakult ki, sem a magyarok nem indítottak nyugati, sem a németek magyarok elleni hadjáratokat, azaz a megsemmisítő vereség erős krónikaírói túlzás lehet. Ugyanolyan legenda, mint Lehel kürtjéé."

Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány - Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997.

Csak egy pár történelmi tényt említek: István kipusztította a fél magyarságot, meg a teljes vezetőséget. Helyükbe németeket hozott. A saját családját sem kímélte. Azért, hogy ezt az egészet elfogadtassa a maradék néppel, és azt ne kelljen kipusztítania, leöntötték a történteket egy szent maszlaggal. A Római Birodalomra hivatkozott, amely addigra már rég elpusztult, pont ugyanezért: mert a nemzetiségeknek egyenlő jogokat adott és ezáltal kormányozhatatlan káosszá vált. Ez lett a mi vesztünk is.
Egyben bizonyos vagyok: egy király, aki szereti a népét, nem tesz ilyet vele.

Úgyhogy felejtsük el a magyarok kalandozásait, vagy a pozsonyi csatát: azok, akik ezeket megvívták, még magyarok voltak, magyar vezetés alatt!

[nagyításért kattints a fotóra]

A világosi fegyverletételt pedig egy Arthur von Görgey nevű német úriember vezényelte le. Az oroszok igencsak kedvük ellenére avatkoztak bele ebbe a háborúba, csakis a Habsburg Birodalom zsarolása hatására, hiszen annak ellenére, hogy ők is imperialista hódító hatalomként tündököltek, valójában német és francia megszállás alatt leledzettek.

Bánk bánra is gondoljunk. A darabot a legnagyobb magyar be akarta tiltatni még a premier előtt. Vajon miért? Hálistennek nem sikerült neki.

Az osztrákok azt mesélték be a világnak, hogy ők tanították meg az olaszokat a tisztességes evésre. Most, amikor tudjuk, hogy a hagyományos olasz népi konyha a világ legegészségesebb konyhái közé tartozik, kész röhejként könyvelhetjük el ezt a kijelentést. Ugyanők nekünk is, rólunk is megpróbáltak bemesélni dolgokat. Nálunk a bemese sajnos máig is tovább folyik. Példát venni azért szabad másokról: tessék, vegyünk példát az olaszokról és küzdjünk meg nemzetközi elismerésünkért magunk, minden nehézséggel szemben!

Ha pedig belenézünk az 1956-os forradalomban hangadó személyek listájába, akkor ott a nemzeti oldalt elenyésző kisebbségben találjuk. Lassan kirajzolódik előttünk Nagy Imre valódi arca is. Kérdés, hogy melyik.
Ha alaposan utána nézünk, még az is kiderül, hogy Ferink nem hazudott olyan nagyot, amikor azt állította, hogy ő is az ötvenhatosok örököse.

Miközben pedig az EU-ban egyedülállóan a német diktálású Magyarország nem firtatja az egyház pedofíliai ügyeit, ugyanannak a Németországnak a katolikus egyháza már meg is kezdte az anyagi kártérítési pereket az áldozatok számára, az ötvenes évekig visszamenőleg! Arról nem is beszélve, hogy csak az utóbbi 20 évben több millió német lépett ki az ottani két legfőbb keresztény egyházból, az ágostai evangélikusból és a római katolikusból. Mert a nekünk vizet prédikáló németek bezzeg a saját hazájukban nem söprik szőnyeg alá a problémákat! Ezt csak nekünk parancsolják meg. Mi pedig készségesen teljesítjük az utasításaikat, hogy még több német pénz áramoljon be az országba és még inkább függővé váljunk tőlük. Nem is gondolná az ember, hogy a magyarok, a valamikori rebellis kutyák, ilyen szófogadóak is tudnak lenni.

Mindezért kellene azt is nagyon megnéznünk, ki is a mi köztársaságunk elnöke.

Aki pedig ezt az egészet nem hiszi, az járjon utána! És gondolkodjon végre a saját fejével, hiszen azért kapta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés