Ez még sincs így, hiszen hiába történt meg a „fülkeforradalom”, Budaházy ebből mit sem vett észre. Többször föl is tette a kérdést a nyilvánosság előtt is, hogy miért kell neki börtönben lennie. Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás folyamatosan figyelmeztet azokra az anomáliákra, melyek a „Budaházy ügyet” jellemzik. Az elsődleges és legfontosabb tény a két jogvédő elemzéseiben, hogy Budaházy György ellen nincsenek kézzel fogható bizonyítékok. Ugyanakkor vannak a hatalom részéről hatalmas „lufik”, melyek nevetségesek, és könnyen kipukkannak. Ugye emlékszünk még Draskovics Tibor alias „drazsé” bizonyítékára, melyet hihetetlen önbizalommal adott elő a közvéleménynek, s melyről már másnap kiderült, hogy pusztán koholmány és semmi köze nincs sem Budaházy Györgyhöz, sem pedig a médiában vele “reklámozott” Magyarok Nyilai fantázianevű szervezethez. Mostanában – milyen érdekes – már csupán a Hunnia csoportról beszélnek inkább.

A jelenlegi hatalom a „fülkeforradalom” után fél évvel valamennyi médiumában nekiesett a korábbi rendszer üldözöttjének. Mintha semmi nem történt volna, mintha az elsőszámú közellenség az a fiatalember lenne, aki az elmúlt nyolc évben a legmarkánsabban és következetesen emelte fel szavát a jogtiprások és a rendszer gazemberségei ellen. Sokan nem értik és jogosan teszik fel a kérdést, hogy a Fidesz-közeli médiumok miért rontottak Budaházy Györgynek és mit akar ezzel elérni a jelenlegi hatalom.

Logikusan gondolkodva sajnos azt kell megállapítanunk, hogy mindkét rezsim (MSZP-SZDSZ és Fidesz-KDNP) Budaházy György személyét saját politikai tőkéjének kovácsolására használta, használja fel. Budaházy lényegében a politika játékszere lett. Tudom, többen is megbotránkoznak, amikor a mostani politikai berendezkedést is rezsimként említem. Sajnos nem tehetek mást, hiszen amíg magyar állampolgárok saját hazájukban,  politikai okok miatt, bemutatott bizonyítékok nélkül, szabadságuktól megfosztva, emberi jogaikban csorbítva rácsok mögé vannak kényszerítve – mindegy milyen „forradalomnak” nevezett hatalomváltás után létrejött kormányról beszélünk -,  azt nyugodtan rezsimnek nevezhetjük.

Azok közül, akik figyelemmel kísérték Budaházy sorsát az elmúlt másfél évben, a legtöbben biztosra vették a kormányváltás utáni szabadon bocsátását. Maga Budaházy György is úgy képzelhette, hogy a választások után hamarosan visszatérhet majd családjához. Ez azonban nem történhetett meg. Hogy miért? Talán azért, mert a Fidesznek kötelezettségvállalásai vannak, melyek elfogadtatásához szüksége van a terrorizmus rémképének magyarországi vizionálására. Így tehát kapóra jön Budaházy és az általa nevesített magyarországi terrorizmus. Mindenesetre az utóbbi hetek parlamenti törvényalkotási eseményei jogosan valószínűsítik ezt a magyarázatot. Amennyiben ez így van, akkor bizony egy olyan erősen visszataszító jelenségsor megélői vagyunk valamennyien, mely többek számára világossá teszi a mindennapi politika aljasságát.

Izrael teljes jogú EU társult tagságának elfogadtatása, az új rendőrségi törvény, a terroristaellenes kommandó – mely bármikor, bárhol, bárki ellen bevethető úgy, hogy lényegében nincs fölötte kontroll – nos, ezek mind egy diktatúra alapjait teremthetik meg még akkor is, ha a kormány kijelenti, hogy nem hívnak be egy esetleges kormányellenes megmozdulás elfojtására külföldi rendőri alakulatokat. Ezt mondják, de a törvényi felhatalmazás meg lesz hozzá. A történelem pedig már többször is bizonyította, hogy extrém politikai helyzetben egy vergődő hatalom – fennmaradása érdekében – a törvénytelen eszközöktől sem riad vissza, pláne, ha eszközrendszerében törvényi felhatalmazás is létezik. A „Forradalmi Kormány” terroristaellenes kommandóját egyébként egyre többen már csak „Új AVH” néven emlegetik.

Sajnos ilyen belpolitikai körülmények között sínylődik börtönből börtönbe ráncigálva Budaházy György. Amikor a Hír Tv bemutatta „bizonyítékként” azt a videót, amiben  kivehetetlen figurák nejlonzacskókba töltött focilabdának álcázott robbanószerkezeteket „passzolnak” egymásnak egy bevásárló központ parkolójában, a legegyszerűbb ember is csak a megdöbbenés hangján tudott megszólalni. Ugyanis ilyen alapon bárki bármivel megvádolható, majd meghurcolható.

Mindez tragédia, amelynek főszereplője Budaházy György, aki maga a focilabda, a játékszer, akibe – amíg „pályán tartják” – mindegyik „nagycsapat” belerúghat, már csak azért is, hogy a cirkuszra vágyó nagyközönség jól szórakozzon, a tabellaállás pedig a résztvevő „nagycsapatoknak” a legkedvezőbb legyen.

Bella Árpád

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés