A nagy Moody’s leminősítése után, most a Raiffeisen Bank elemzői vetítik előre hétvégi piaci összefoglalójukban, hogy várhatóan napokon belül szintén visszavágja a magyar adósbesorolást a Fitch; fuccs. Ezzel kész, vége, nincs tovább, fénylő fejű Mészáros Tamás a maradék haját is elhagyta, a befektetők kivonulnak, a magasságos Isten pedig vereslő tekintettel írja fel nevünket az Mennyeknek szégyenfalára, már ha az nem maradt üresen a szólásszabadságot elszántan védelmező mozgalomhoz csatlakozva.

Van egy szomszédasszonyom, aki mindig nagy aggodalommal és gonddal ápolja a kertjét, vigyázza otthon a rendet, és különös odafigyeléssel, válogatottan beszél az udvaron, nehogy a szomszédok rosszat gondoljanak róla. Még a végén azt hinnék, hogy megbízhatatlan, netán kilóg a sorból, esetleg önfejű. Akkor aztán elmondanák őt mindennek a klubban, és senki nem kérne tőle semmit, ha szüksége lenne rá, ő pedig nem kapna semmit, ha kérne. Ez a heppje.

Én minden bizonnyal egy népszerűtlen, rebellis vénemberként fogok meghalni. Nem fognak szeretni az utcámban, a szomszéd gyerekek majd elkerülnek, a szomszédokkal is csak köszönő viszonyban leszek. Terveim szerint jó nagy kerítést fogok építeni, hogy senki ne lássa, amint szálló répával hányok cigánykereket zöldellő gyepemen, kerti sütögetésre is csak azokat fogom elhívni, akiket szeretek, kiabálok majd a sihederrel, aki a cigarettacsikket a macskakőre pöcköli a buszmegállóban, a gyerekeimet pedig úgy fogom nevelni, ahogy nekem jól esik, olyan értékek mentén, amiket normálisnak vélek, amik mentén engem neveltek, ahogy én akarom. Talán még a házamat sem átallom majd családfői jogaimnak megfelelően kormányozni.

Sanda gyanúm, hogy akkor is lesz majd jajveszékelés, óbégatás, megvető tekintet és leminősítés az utcafrontról. Háborogni fognak majd a néjbörhúdok, hogy az Ágoston életvitellel kapcsolatos lépései negatív hatással járnak az utca közfinanszírozásának középtávú fenntarthatóságára, büntiből pedig még a kertembe való befektetést sem ajánlanák majd. S ha így lészen, én akkor is csak egyik kedvenc zenekarom sorait fogom emlegetni, amit szomszédasszonyomnak is idéztem, és amit eztán is kérdezni fogok a minősítgetőktől rettegő konformistáktól: "Csak annyit mondok magyarul, hogy 'yeah' / Na és aztán ki nem szarja le?"

Forrás: Ágoston Dániel - ellenkultura.info

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés