Még érthetőbben: A magyar állampolgárságért folyamodó határon túliaknak nem azt kell majd bizonyítaniuk, mint ahogyan eddig sem azt kellett, hogy a magyar néphez – horribile dictu – háromszéki székelyként, moldvai csángóként vagy felvidéki palócként a magyar fajhoz, nemzethez tartoznak, kötődnek, hanem csak azt, hogy valamelyik felmenőjük, valamikor a történelem folyamán állampolgárai voltak a magyar államnak. Ha például a huszti, köpcsényi, kismartoni, kolozsvári vagy abdai zsidó felmenőkkel rendelkező, ám önmagát magyarnak egyáltalán nem tartó, a magyar népet a holokauszt vélt, vagy valós történései miatt mélységesen gyűlölő izraeli zsidó gond nélkül elsétálhat a tel-avivi Pinkász utca 18. szám alatti magyar nagykövetségre, kérelmezheti, és három hónapon belül kezébe nyomják a magyar állampolgárságot bizonyító okiratot.

Megkaphatja a magyar állampolgárságot, s ha igényli az EU-országok területére is szabad beutazást biztosító magyar útlevelet. A megszerzett okmányokkal, iratokkal a zsebében még az eddiginél is szabadabban és gátlástalanabbul veheti ki részét és hasznát a magyarság által előállított, létrehozott, ám az elmúlt két évtized nemzetellenes politikusainak jóvoltából a szakadék szélére sodort ország gazdasági javainak bagóért történő fölvásárlásából. Ezért kell nekik a magyar állampolgárság, s nem pedig a Hargita bércei, a Vág völgyének szépsége, Vörösmarty Mihály, Radnóti Miklós vagy Wass Albert költészete és prózája vonzza vissza őket a Kárpát-medencébe.

Ezután még az eddiginél is szabadabban lehet majd adni-venni, haszonnal csereberélni, átminősíttetni a sukorói és a pilisi földingatlanokat, fölhúzni, majd idegen hazai és külföldi munkáltatókkal benépesíteni a keresztény magyar népesség érdekét az érdekeltek hazudozásai ellenére sem szolgáló kaszinóvárosokat, álomszigeteket, és minden mocskot, amelyeknek létesítését és működtetését - teljesen jogosan – Izrael Állam a saját területén nem engedélyezi.

Természetesen, az Izraelben és a világ más pontján élő „magyar gyökerekkel rendelkező” zsidók egyszerűsített állampolgárságának elősegítése szigorúan a kölcsönösség elve alapján működik majd. Erre a fene nagy kölcsönösségre mi csak egy szerény óhajjal szeretnénk példálózni. A kölcsönösség elvének alapján szeretnénk megérni azt, hogy például a mórahalmi Kovács János nevű goj, izraeli keresztény hitsorsosai és ottani befolyásos politikusok közreműködésével a Negev sivatag homokján elterülő, a beduinok tevekaravánjai által taposott földingatlant, s a zsidó államot jelentősen megkárosítva átcserélné a Jézus Krisztus e világi tevékenysége idején még Tibériási tengernek, ám manapság héberül Kinneret-tónak nevezett Genezáreti tó nyugati partvidékének egyik, datolyapálmafákkal szegélyezett luxustelkére.

De el tudnánk képzelni azt is, hogy a tel-avivi Dizengoff téren (közel a szökőkúthoz) magas oszlopon álló óra lapjáról a békés izraeli járókelő leolvashatná, hogy Budapesten abban a pillanatban mennyi az idő, sőt, még azt is, hogy azon a napon milyen fontos esemény történt a magyar történelem elmúlt századaiban. Úgy, ahogyan teheti ezt a magyar goj, mondjuk a néhány órával ezelőtt még az Európa kulturális fővárosa megtisztelő címmel büszkélkedő Pécs városában, ahol a köztéri óra azóta is mutatja a jeruzsálemi pontos időt, és azt, hogy a héber naptár szerint hány esztendő telt el azóta, amióta Isten az eget és a földet teremtette. De jó lenne sétálgatni – a kölcsönösség jegyében - Tel-Avivban, vagy Haifában a Kossuth Lajos téren, amint a magyarok teszik ezt nap mint nap, amidőn Budapesten elhaladnak a politikai cionizmus megteremtőjéről, Theodor Herzlről elnevezett téren.

Arra pedig, hogy a Szentföldre távolba szakadt honfitársaink és azoknak leszármazottjai, a magyar állampolgárság potenciális várományosai mennyire ragaszkodnak a magyar hazához, nyelvhez és a magyarságukhoz, lássunk néhány meggyőző példát a most búcsúzott 2010-es esztendőből. Ezeket a bizonyítékokat, példákat, a „magyar gyökerekkel rendelkező” izraeli zsidók megfogalmazta „jókívánságokat” annak idején a Kuruc.info is közkinccsé tette. Így, újévkor nem árt megismételni őket. A sok jóakarónk közül ezúttal csak két ismert személyt, valamint a vörösiszap-katasztrófa idején egyes izraeli lapokban megjelent olvasói kommentárokat idézünk:

Mose Gánán, író, költő, irodalomtörténész, Budapesten született magyargyűlölő az egész magyarság elégését kívánja , tehát neki is jár a magyar állampolgárság. Mordeháj L. Kremer, neves izraeli kémikus szintén Magyarországon született, s megfelelő hévvel gyűlöli a magyarságot, tehát neki is jár a magyar állampolgárság.

A Fidesz által hosszú évek óta - valamilyen egykori ügynök meg nem választása körüli hercehurca miatt - teljesen ellehetetlenített Magyarok Világszövetségében a mintegy 250 ezer lelket számláló, úgynevezett magyar ajkú izraeliek sosem képviseltették magukat, ám a körülbelül 20 ezres, fekete bőrű, muszlim vallású szudáni és egyiptomi magyarábok igen. Azért, mert az előbbiek nem, míg az utóbbiak magyarnak tartják magukat.

Igen, a mától alkalmazható új magyar állampolgársági törvény kimondottan úgy lett megalkotva, hogy azt a jobbára magyargyűlölő, ám az EU-tagállam Magyar Köztársaság útlevelét bizonyos meggondolások és számítások miatt igénylő izraeli zsidók is igényelhessék. Nagyon érdekes, hogy a hasonszőrű sajtó közreműködésével Izraelt mintaállamnak beállító magyarországi politikai „elit” sosem azt tanulja el a zsidóktól, amit kellene: a magyar nemzet szeretetét és tiszteletét.