Manapság egyre kevesebb ilyen kis csibészt látni. Inkább ott ülnek a számítógépeik előtt és szüleik számára ismeretlen, fiktív történetekben játszanak főszerepet, kitágult pupillákkal verik a billentyűket, mindenkit letarolva. Szomorú, hogy nem olvasnak, nem ismerik az elődöket, akik - ha csak az elmúlt ezer esztendőt tekintjük át - dicsőséget hoztak a Kárpátokkal körülölelt magyar hazának. Legendás utazók, katonák, akiknek regényes életük volt, akikről gyönyörű történelmi filmeket lehetne forgatni az utókor okulására. Ilyen regényes sorsú ember volt Kmety György, aki az 1848-as és 1849-es szabadságharc egyik tábornokaként szolgálta nemzetét, majd Iszmail pasaként végezte be nem mindennapi katonai pályáját.
Elszegényedett, evangélikus nemesi család sarjaként született 1813. május 24-én Felsőpokorágyon, Gömör-Kis-Hont vármegyében. Öt éves korától az apja halála után az anyja mellett inkább a nála jóval idősebb testvére, Kmety Pál nevelte. Késmárki tanulmányai során a fiatalember lelkesen kerülte az iskolát, amelynek eredményeképp a szigorú fivér száműzte Székesfehérvárra, egy katonai nevelőintézetbe. 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt be, ahol közlegényként kezdte regényes pályafutását. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Radetzky alatt számos magyar tiszt szerzett tapasztalatot, amelyet aztán a magyar honvédseregben kamatoztattak az ellenség rovására. A rövid, harcokban bővelkedő szabadságharc során sok tehetséges, bátor tiszt jutott Kmetyhez hasonlóan gyorsan előre a ranglétrán.  Kmety György századosként került át a honvédsereghez. 1848. október 22-én Győrben kezdte a 23. zászlóalj szervezését. Itt csatlakozott négy századdal a Bécs irányába előretörő magyar csapatokhoz. A vesztes schwehati ütközet után, Kmetyt helytállásáért november1-jén Kossuth Lajos zászlóaljparancsnokká nevezte ki. December 16-án Görgey Artur javaslatára alezredes lett.

A téli hadjáratot dandárparancsnokként harcolta végig. 1849. február 11-én dandárját egy másikkal összevonták, és az így már hadosztálynak minősülő egységet Kmety György vezette tovább hadosztályparancsnokként. Még ebben a hónapban Mezőkövesd mellett egy ellenséges lovasdandárt győzött le. A tavaszi hadjárat több csatájából kimaradt a Kmety-hadosztály az isaszegi csata kivételével. Április 14-én ezredessé léptették elő. Buda ostrománál a vízvédművek ellen indított rohamban megsebesült, de sebesülési nem akadályozták meg abban, hogy részt vegyen a további ostromban, amelyben jelesül vitézkedett. Buda elfoglalása után a Rába vonalához rendelték. Június 13-án hajnalban a Pápa felől előrenyomuló Kmety – hadosztály több irányból meglepte a Csornán tartózkodó Wys - dandárt. Kmety előre gondoskodott arról, hogy a menekülő ellenség ne tudjon Kapuvár felé visszavonulni. Egyik dandárját küldte oda még a roham előtt, megkerülve a várost. A súlyos veszteségeket szenvedő Wys - dandár maradékát a Hanság felé nyomták. A csatatéren holtan maradt Franz Wyss vezérőrnagy, aki az osztrák hadsereg egyik legtehetségesebb tábornoka volt.

Nemeskürty István írja e haditettről: “Ez volt a magyar szabadságharc egyik legszellemesebben, harcászatilag a legtöbb leleménnyel végrehajtott támadása és csatája; még egy 1887-ben Bécsben kiadott, alázatosan császárhű hadtörténet sem tudja megtagadni az elismerést Kmetytől és a honvéd hadseregtől…” Kmety Györgyöt június 26-án tábornokká nevezték ki. Az augusztus 9-i temesvári csatában hadosztálya élén sikeres utóvédharcot folytatott, megmentve a magyar sereget a teljes felszámolástól. Augusztus 15-én visszavonulás közben Lugosnál még harcolt a túlerő ellen, azonban másnap egy haditanács után megindult csapatainak felbomlása.

Kmety György tábornok emigrációba vonult Törökországba. A török emigrációba menekült magyar tisztek egy része szolgálatot vállalt a már régóta gyengélkedő Török Birodalom hadseregében. Szükség volt jól képzett, a modern hadviselésben tapasztalatokat szerzett tisztekre. A feltétel a mohamedán hitre való áttérés volt, amely névváltoztatással is járt. Kmety áttérése egyesek szerint csak névleges volt. Iszmail néven folytatta katonai karrierjét. Bem Józseffel, akit ezentúl Muradnak pasának hívtak, Aleppóba ment. Bem ott hunyt el maláriában 1850. december 10-én. Meg kell említeni Gulyon tábornokot is, aki  Kursid néven jelentős befolyással bírt. Ő mérgezés következtében halt meg 1856-ban Isztambulban. Komoly szerepe volt a török hadvezetésben, ezért óhatatlanul intrikákba keveredett.

1853-ban Kmetyvel együtt védték az orosz ostrom alatt álló kaukázusi Karsz várát, amely a krími háború mellékhadszíntere volt. Kmety irregurális csapataival zaklatta a várat ostromló oroszokat, majd a védősereg egyik vezetőjeként sikeresen ellenálltak az ostromlóknak. Azonban az időközben kinevezett új parancsnok tárgyalni kezdett az oroszok tábornokával, Murajevvel. Kmety és Guyon, más magyar tisztekkel együtt – nem bízva az orosz ígéretekben –kalandos módon elhagyták a várat.

Kmety Györgyöt a törökök a mai napig Karsz hős védőjének nevezik. 1859-ben Isztambulban szervezte az Itáliába készülő Magyar Légiót. 1860-ban a szíriai drúzok lázadása miatt a helyszínre rendelték. A Szíriába küldött francia csapatok tábornokával összetűzésbe került az általuk végrehajtott erőszakos akciók miatt. Lemondott, de a török kormányzat kérésére még fél évig maradt. Belefáradva a politikai játszmákba, Londonba távozik ahol a török kormány nyugdíjából él. 1865. április 25-én halt meg 52 évesen. A török állam temettette el a londoni Kensal Garden temetőben. Nem nősült meg, gyerekei sem voltak. Testvérének leszármazottai hordják mai napig a Kmety nevet. Élete valóban egy regény lapjaira kívánkozik az ifjúság nevelése céljából. Tehetséges katona volt, aki öregbítette külhonban a magyar katonai erényeket. Vajon mi lett volna az iskolakerülő Györgyből, ha nem küldik büntetésből katonai nevelőintézetbe?

Kökény Ferenc