A megoldás: le kell bontani világszerte a kerítéseket és hagyni kell a csordákat szabadon kóborolni, friss fű után járni.Egy pillanatig sem akarjuk lebecsülni egy ilyen döntés technikai akadályait, de az emberiség története folytán már annyi mindent kitalált rossz célra, hogy talán a legjobb célra - Földünk megmentésére a pusztulástól - is ki tudná találni az akadályok elhárításának módját, hiszen itt most minden túlzás nélkül élet-halál kérdésről van szó.

Márpedig a kerítések lebontása nemcsak technikai akadályokkal jár, de a kapitalizmus felszámolásával is, ugyanis a bolygónkat tönkretevő, a kapzsiságra épülő rendszer alapja a magántulajdon szentsége. Márpedig a kerítések lebontásával ez megszűnne.

De ha bolygónk túlélése a tét, kit érdekel a kapitalizmus halála?

Egyébként hazánkban a magántulajdon szentségét retorikailag leginkább  védő párt, az SZDSZ korábban már bemutatta, hogy a magántulajdon nem is olyan szent, ha érdekük – a magyar társadalom szövetének szétzilálása – ezt megköveteli. És ha ez a párt egy ilyen cél érdekében feláldozta a „szent” elvet, egy jóval magasztosabb cél érdekében a kapitalizmust nyugodtan beönthetjük a történelem kloákájába.

Talán emlékszünk arra, amikor Demszky Gábor versenyt is rendezett a graffitisoknak, akik minden esetben magántulajdont csúfítanak el. A bukott főpolgármester pontosan tudta, hogy miért ösztökéli a graffitisokat. Azért, mert a graffiti a bűnt vonzza, mint ezt az Egyesült Államokban egyértelműen kimutatták. Márpedig mi borítaná fel leginkább az SZDSZ által legjobban gyűlölt magyar középosztály nyugodt rendjét, mint az általa lakott helyeken a bűnözőktől és bűnözéstől való rettegés? Lám, a kapitalizmus legfontosabb pillére aláaknázható.

Vagyis: le a kerítésekkel világszerte!

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés