Mint a Heller Ágnes és filozófustársai remélhetőleg hamarosan bűnüggyé forduló félmilliárdos pályáztatások esete is mutatja, a filozófiában a primátus a léé (lé = pénz, szlengben).

Ezek (Heller és társai), akiknek  lételemük az anyagiak, saját magukat láttatják úgy, hogy őket a szellem mozgatja, míg mindenki mást a pénz.

 A radikális jobboldal (náluk „szélsőjobb”) emelkedéséről (a radikális jobboldal náluk szintén nem lehet sem ciklikus, sem hanyatló, csak emelkedő, legyen szó bármely országról, bármely időpontról) általuk kifundált elméleteknek egyetlen közös nevezőjük van. Az, hogy a gazdasági helyzet romlása (náluk a gazdasági helyzet minden országban, minden időkben romlik) „bűnbakkeresést” eredményez és a bűnbakokat a „szélsőségesek” mindig az idegenekben, „romákban”, zsidókban találják. Ezeknél a „tudósoknál” a felsorolásban egyébként a „zsidó” szó vagy az antiszemitizmus (a rasszizmus, xenofóbia, stb. kifejezések mellett) minden esetben az utolsó helyen áll, noha köztudottan őket valójában ez érdekli a legjobban, a többi pedig takaró.

 Csakhogy ezt az elméletüket a mai helyzet szétpofozta. Hogy filozófiai terminust használjunk: az empíria meghaladta a teóriát.

 Nézzük a bizonyítékokat: ma Európában – a szavazási eredményeket tekintve – a legerősebb a radikális jobboldal Norvégiában, ahol az ottani Fremskrittspartiet 22,9 %-os eredményt ért el. Dániában a Folkeparti 14,8 százalékot. Hollandiában – szintén nem igazán szegény ország – a Wilders-féle Partij Voor de Vrijheid 17 százalékra tett szert. A finneknél a Perussomalaiset 9,8 százalékot ért el. Ausztriában az FPÖ és a BZÖ együttesen 17,3 százalékot. Svájcban az UDC 29 százalékkal a legnagyobb párt lett. Ezzel szemben a 20 százalékos munkanélküliséget nyögő Spanyolországban a Falange Espanola és a DN együttesen értek el 0,1 százalékot, míg a pénzügyi összeomlás előtt álló Portugáliában a PNR 0,2 százalékot. Vagyis a nehéz gazdasági helyzet a liberális sajáthasznú elméletgyártók produktumaival szemben nem bűnbakkereséshez és így a „szélsőségek erősödéséhez” vezet.

A liberális elméletgyártók számára gyászos hírünk van. Míg náluk a lé determinálja létüket és tudatukat egyszerre, a radikális jobboldali mozgalmak az eszmében gyökereznek. Országonként változó sikerüket pedig az határozza meg, hogy eszméiket egyrészt milyen vonzó formában tudják választóiknak közvetíteni, másrészt pedig az, hogy a kormányzó erők milyen mértékben sajátítják ki az egyre inkább terjedő radikális gondolatokat, amelyek nem csak az európai radikális jobboldalra jellemzőek és amelyek egyre inkább fősodratú ideológiává válnak.

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés