„Ha valaki nem azt mondja, hogy 40 ezer magyar pusztult el, vagy nem 30 ezer, hanem csak X vagy Z számú, akkor az még nem kommunista, nem zsidó, nem nemzetáruló. Egyetlen egyet szeretnék mindenkitől kérni, hagyják abba könyörgöm a kommunistázást” – mondta február 12-én a Vajdaság 1941–1945 címmel megrendezett szabadkai konferencián Glatz Ferenc. A volt akadémiai elnök egyértelműen az A. Sajti Enikő szegedi történészt ért bírálatokra célzott, a ma is tanító marxista egyetemi tanár ugyanis azzal hívta fel magára a figyelmet a közelmúltban, hogy kizárólag szerb források alapján mindössze 5–6 ezerre tette a délvidéki magyarirtás áldozatainak számát. (A bírálatok egyébként egy esetben sem tartalmaztak zsidózásra, kommunistázásra utaló elemeket, arra hívták fel a figyelmet, hogy szerb források alapján egyáltalán nem lehet megbecsülni az áldozatok számát, hiszen a terrorkülönítmények nem vezettek nyilvántartást.)

Glatz szerint „a fiatal generációban egyeseknél megvan az a hajlam, hogy ha azonnal szakmailag nem tudnak érvényesülni, politikai leminősítéssel akarják megbélyegezni a vitapartnereiket.” Hozzátette: „nagyon kérek mindenkit, hogy ne attól keresse ki magának valaki a jó magyart meg a rossz magyart, a zsidót, a kommunistát, nem kommunistát, hogy mit mond egy konkrét tudományos kérdésben. Kérem, a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága, az a tudomány művelésének alapfeltétele.”

Glatz Ferenc arról is beszélt, hogy milyen Európában szeretne élni 2020-ban. Mint fogalmazott: olyan Európát képzel el, amelyben „attól függetlenül, hogy ki milyen nyelven kezdte megérteni a világot, mindenkinek azonos legyen az esélyegyenlősége.” Szerinte a „nagy tragédia mindig abból következett, mind az első, mind a második világháború előtt voltak olyan csoportok, amelyek a maguk anyanyelvén, vagy a maguk szociális indíttatásából nem jutottak el a társadalom tetejére.”

Hozzátette: „nem akarunk kultúrfölényt többet, nem akarjuk azt mondani, hogy aki nem tanulja meg a magyar nyelvet, abból nem lehet egyetemi tanár, nem lehet mérnök.”

„Nagyon fontos a történelem, nagyon fontos a múlt, de még fontosabb a jövő” – hangoztatta a történész.