Korai település

A Duna és a Száva-folyó összefolyásánál fekvő erőd a Magyar Királyság déli kapuja volt. A vidék már évezredek óta lakott volt és vélhetően a Kárpát-medencét is uraló őseink, a szkíták és hunok egyik központjának számított. Bőséges írásos feljegyzés főleg a római időből maradtak fenn, akkor a települést Singidunum néven emlegették és Felső-Moesia tartomány fővárosa volt. A város felügyelte a Duna-menti kereskedelmet és ügyelt az északi népek hadi mozgásaira. A keletről támadó és a Kárpát-medence egységét megvalósítani akaró szarmata népek többször vették ostrom alá Pannonia és a Délvidék római hódítását követően. A hőn áhított egységet csak hun őseink valósították meg a 4. század legvégén, amikor megvalósították a Kárpátokon belül élő rokon népek szövetségi rendszerét.

A déli kapu

A hun egység felbomlása után egy rövid időre a gepidák tették rá a kezüket erre az erősségre, akik megszerezték Dacia tartományt, vagyis a mai Délvidéket. Fővárosul azonban nem Belgrádot, hanem a Száva-folyó másik nagyvárosát, Sirmiumot választották. A gepidáktól a nyugati forrásokban hunokként szereplő avarok szerezték meg a területet, majd Árpád vezérünk vívta meg első nagy ütközetét a Száva és a Duna összefolyásánál. Ez volt a magyar történelem első nagy nándorfehérvári győzelme. Itt dőlt el, hogy az Árpád vezette magyar sereg meg tudja-e tartani a Kelet-Magyarországon szerzett birtokait. Vezérlő fejedelmünk után 1070. körül került sor egy újabb nagy déli csatára. A bizánciak felbujtására a besenyők megtámadták a várost, de Salamon király segítéségre siető Géza és László herceg seregei keményen küzdöttek és felszabadították a várost. A legfényesebb győzelem Hunyadi János nevéhez kötődik, aki 1456-ban világraszóló győzelmet aratott II. Mehmet szultán serege felett.

OB