Szarmata sír Kazahsztánban
barikad.hu 2012.01.04. 16:57
Egy középosztálybeli szarmata harcos sírját tárták fel a régészek Ajdarli falu közelében, Akmola térségében. A közép-ázsiai ország kutatói egyre alaposabban megismerik keleti rokonaink tárgyi emlékeit.
Másvilági élet
A Gumiljovi Nemzeti Egyetem régészei a kurgánsírban nyílhegyeket, késeket, öv darabokat, valamint kerámiát találtak, de megtalálták az elhunyt mellé helyezett áldozati ételek maradványait. Számos állatcsont bukkant elő a földből, melyeket a halott másvilági útjára helyeztek a sírba. A sírt a Kr. e. 4-3. századra keltezték, mely a szarmaták fénykora lehetett a közép-ázsiai régióban.

Keleti rokonaink akkor kezdték meg nyugatra való költözésüket, valószínűleg azért, mert szállásterületükön túlnépesedtek és a legelők már nem tudott eltartani annyi embert. Szergazi Szaken, az expedíció vezetője elmondta, hogy a harcos egy középosztálybeli szarmata férfi lehetett. A temetkezési szokásban találtak néhány jellegzetességet, például a halott fejét délre fordították. A test mellé helyezték el fegyvereit, két edényt pedig a fejnél helyezték el. A harcos füléhez közel fülbevalót találtak, amely akkor a férfi viselet nélkülözhetetlen kelléke volt.
Szarmaták keleten
A szarmatákról már a korai ókori szerzők is beszámoltak. Szinte elsőként említette meg őket a Kr. e. 5. században élt Hérodotosz, aki úgy tudta, hogy a szkítáktól keletre élnek. Kortársa, Hippokratész pedig úgy értesült, hogy a meotiszi ingoványokat népesítették be. Szinte mindegyik antik szerző a szkíták rokonainak írták le őket. Sajnos, a keleti, a Kazahsztán területén élt szarmatákról viszonylag kevés írásos adat maradt fent, így a régészet nagy segítséget nyújthat múltjuk feltárásához.

Annyi már most is világos, hogy a szarmata törzsek szövetsége a Kr. e. 7-3. század között benépesítette a Volgán túli területeket és az Urál-hegység déli részét, vagyis azokat a régiókat, melyeket az úgynevezett uráli vagy finnugor népek lakóhelyének vélnek a hazai akadémikusok. A szkíta-szarmata szövetséghez tartozó rokon törzsek (szaka, daha, masszagéta) pedig tőlük délre, az Aral-tó, Kazahsztán és Közép-Ázsia egyéb vidékét népesítették be. A Kr. e. 4. századtól megindult nyugati vándorlásuk, megjelentek a Volgánál, majd a Donnál. A Kr. u. 1. században pedig a Dunánál a római területeket támadták.
OB
|