Sárközy természetesen tagadja a vádat, de két akkori beosztottját, Thierry Gaubert-et és Nicolas Bazire-t már vád alá helyezték, és nyilvánvaló, hogy ilyen jelentőségű lépést a két beosztott nem tehetett meg a miniszter utasítása nélkül. Igaz, a fegyverkereskedelem 2000-ig nem volt tiltott Franciaországban, de politikai kampányt finanszírozni az ebből származó összegből törvénybe ütköző cselekedetnek számított.

Az ügy, amely a kilencvenes évek első felében kezdődött francia fegyvereladási botrány kapcsán történt súlyos merénylet, az úgynevezett Karacsi-szindróma miatt pattant ki, egyre bonyolódik.  2002. májusában Karacsiban fölrobbantotta magát egy  öngyilkos merénylő. A terrorcselekménynek tizenöt halálos áldozata volt, köztük 11 francia mérnök, akik a francia kormány által a pakisztáni hadseregnek eladott három tengeralattjáró beüzemelése miatt tartózkodtak a városban. Előbb az al-Kaidát sejtették a történtek mögött, de csakhamar kiderült, hogy Balladur (vagy a nevében Sarkozy) 33 millió dollárt ígért a vásárlásért jutalék fejében a pakisztáni kormánynak. Mivel az elnökválasztást Jacques Chirac nyerte meg, ez az összeg soha nem került kifizetésre. A vérfürdő tehát a pakisztániak bosszúja volt. Ez ügyben tavaly óta folyik a nyomozás, melynek a szálai elvezettek a mostani újabb botrányhoz. Eva Joly, a zöldek elnökjelöltje szerint „elkerülhetetlen”, hogy Sarkozyt ne állítsák bíróság elé az ügyben játszott szerepe miatt.

Sarkozynek amúgy is főhet a feje, hiszen Kadhafi megbuktatása a franciáknak 350 millió eurójukba került, miközben az államadósság 2011-ben elérte a 87,4 %-os rekordmagasságot, a költségvetési hiány pedig 7,1% -os volt tavaly, tehát messze a Maastrichti kritériumok által megengedett szint felett. Nem véletlen, hogy a francia elnök szabadulni szeretne az Uniótól, amelyben a szegényebb, és gyengébb gazdasággal rendelkező tagországok gátjai a nagyobb „sebességgel haladni képes” országoknak, mindenek előtt Franciaországnak és Németországnak. Sarkozy már a többsebességes Európa mellett tette le a voksát, így érthető, hogy a decemberi brüsszeli EU csúcsértekezleten a Financial Times szerint ezekkel a szavakkal rohant neki az Unió elnökségét idén januárban átvevő Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnök asszonynak, aki az Európai Unió egységének fenntartásához kérte segítségét:

„ Maga egy kívülálló, egy csekély súllyal rendelkező kibic, ráadásul új ebben a játszmában. Hallani sem akarunk magáról!”

A fentiek ismeretében vajon meddig tetszeleghet még Nicolas Sarkoy Európa megmentőjének szerepében?

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés