Elie Wiesel máramarosszigeti származású, magát amerikai zsidónak valló „író, politikai aktivista és egyetemi tanár”. A hivatalos verzió szerint holokauszt-túlélő. 57 könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a holokauszt során szerzett tapasztalatairól szól. Műveiben az erőteljes és költői irodalmi, teológiai hozzászólások/véleményezések, valamint az általa sajátos módon artikulált zsidó spiritualitás fedezhetőek fel. 1986-ban Elie Wiesel Nobel-békedíjat kapott. A norvég Nobel-díj Bizottság az „emberiség hírvivőjének/hírnökének” nevezte megjegyezve, hogy a „Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének” feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a „béke érdekében végzett gyakorlati munkája” mind „a béke, a jóvátétel/megbékélés és az emberi méltóság” erőteljes üzenetét közvetítik az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt" kifejezést a mai értelmében.

Elie Wiesel néhány éve Magyarországon járt. Az egyik tévéműsorban az állítólagos holokauszt-túlélő felelősnek nevezte Sólyom László akkori köztársasági elnököt és a parlamenti emberi jogi bizottságnak fideszes elnökét, Balog Zoltánt is a „neonáci mozgalmak erősödéséért”.

A parancs innen érkezett, a zsidótörvények a nép nevében születtek – mondta akkor Elie Wiesel körbemutatva a parlament felsőházi termében. Aki a „magyarok közönyét” is felrótta, miközben azt is hangsúlyozta: a mai Magyarországgal szemben nem érez haragot, és nem tartja felelősnek a tegnapért, „de azért felelősek, amit a múlt emlékével tesznek”.

A svédországi Malmöben élő Nikolaus Gruenert, vagyis Grüner Miklóst 1944-ben deportálták Nyíregyházáról családjával együtt. Miután elveszítette családtagjait, a Wiesel-fivérek, Lázár és Ábrahám mentették meg az életét. A szabadulás után negyven évvel, 1986-ban hívták Stockholmba, hogy találkozzon régi barátjával, Lázárral, azaz Elie Wiesellel, aki abban az évben kapott Nobel-békedíjat.

– A bátyámat nem sokkal apám halála után átvitték Mauthausenba, egyedül maradtam. – nyilatkozta a sajtónak Grüner Miklós. A máramarosszigeti Wiesel-testvérekkel, Lázárral és Ábrahámmal ekkor ismerkedtem meg, pártfogásukba vettek. Lázár Wiesel száma az A-7713-as volt, míg Ábrahámé az A-7712. 1945 hideg és hófúvásos januárjában gyalog kellett a 36 kilométerre levő Glivicéig (Gleiwitz) mennünk vékony ruhában, Lázár ekkor mentette meg az életemet. Rengetegen meghaltak a menetelésben. Három hónap múlva nyitott marhavagonokba zsúfoltak minket, de mire elértük Buchenwaldot, az emberek több mint fele meghalt, köztük Ábrahám is, 1945. január 26-án. A vagonban utazó 115 főből ötvenen érkeztünk meg.

Buchenwaldban voltunk 1945. április 8-ig, itt szabadítottak fel minket a bevonuló amerikai csapatok. Én rajta is vagyok azon a fényképen, amelyet a táborról készítettek és bejárta a világot. Ekkor találkoztam Lázárral utoljára. Szabadulásom után, mivel nagyon beteg lettem, egy svájci szanatóriumban kezeltek, majd Ausztráliába kerültem, éltem többek közt Sidney-ben, Brisbane-ben, Adelaide-ben. Lázár tudtommal Párizsba került. 1986-ban kaptam egy telefonhívást, hogy nem akarok-e találkozni egy régi barátommal, Elie Wiesellel? Mondom: kivel? Nem ismerek ilyet. Azt válaszolták: azzal a Lázár Wiesellel, aki A-7713-as számmal volt a rabtársam. Nagyon megörültem és repültem Svédországba 1986. december 14-én – egészítette ki a történetet Grüner Miklós.

Grüner Miklós azonban régi barátja helyett egy idegen férfivel foghatott kezet.

– Soha nem láttam azt az embert, aki Lázár Wieselnek, és az A-7713-as számú fogolynak adja ki magát – mondta meghökkenve Grüner. Egy idegen férfi állt előttem, ő is elismerte, hogy soha nem találkozott velem. Az A-7713-as szám Lázár karján volt. Hogy került ez Elie Wieselhez, aki viszont senkinek nem volt hajlandó megmutatni az ő karját, mondván: az az ő teste, nem mutogatja senkinek. Húsz évig kutattam, ahol csak tudtam, s kiderítettem: a magát Elie Wieselnek nevező személy soha nem is volt koncentrációs táborban, mi több: azt is kizártnak tartom, hogy zsidó volna.

Elie Wiesel, a csaló kapcsán Grüner Miklós azt is elmondta, hogy gerjeszti az antiszemitizmust. Ahogy az a Kertész Imre is, aki kapcsán szintúgy megkérdőjelezi, hogy egyáltalán valaha is koncentrációs táborban járt. Wiesel gyalázza a magyarokat, fasisztának és antiszemitának nevezve egy egész népet. Segít egy ortodox zsidó mozgalomnak, hogy még több zsidó legyen a világon, ami egyébként ellentétes a magyar zsidó kultúrával is. Parlamenti felszólalásával a két évvel ezelőtti választás előtt bemocskolta az egész magyarságot. Grüner Miklós szerint kérdés, ki hozta ide és miért, ki fizetett neki. Miért kéri a deportált máramarosszigetiek adatait? Több pénzt akar a térítő, ortodox mozgalomnak, és ehhez a holokauszt mártírjain keresztül vezet az út? És persze az is nagy kérdés, miért „hallgat a világ” arról, hogy a magát Elie Wieselnek nevező személy egy közönséges csaló.

Horváth Ádám

Az írás megjelent a Bar!kád hetilapban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés