Ádám apánk óta nincs hibátlan ember, így hibátlan szervezet sem. De bírálataid okának nagy része nem a párt politikai akaratának hiányából, hanem a külső adottságok csökevény mivoltából fakad!

Vona Gábor ezerszer elmondta, hogy kényszerpolitikusok vagyunk. A liberális bolsevikok végtobzódása 2006-2010-ig volt, ami annyira frusztrálta a magyar társadalmat, hogy egy pillanatra felébredt 66 éves kábulatából. Ez elegendő volt a párt gyors megerősödéshez, a taglétszám felszaporodáshoz, a parlamentbe jutáshoz, de ahhoz már kevés volt, hogy valóban megújíthassa társadalmunkat. Így a szalmaláng-aktivisták, a kákán is csomót keresők hamar belefáradtak a küzdelembe, s elhagyták a pártot. Egyre többen elmennek, mert elégedetlenkedni, s ezért beikszelni minket könnyebb, mint szórólapozni. A kitartó, tevékeny emberek megfogyatkoztak. Ha nem várunk el az emberektől kemény ideológiai elkötelezettséget, akkor pedig szellemileg is felhígul a párt, és közös, szilárd elvek híján hamar darabokra esik szét. A társadalom túl sokszínű, nem könnyű közös nevezőt találni egy 60 éves intellektuális, vallásos, klasszikus kultúra iránt rajongó hagyomány-őrző, vagy egy bőrfejű, diszkózó, facebookozó, kólaivó, akciófilmeken nevelkedett kölyök között. A civilek szervezése a széthúzás miatt sem könnyű. A számtalan rivális szervezet és egyesület kölcsönösen lesajnálja egymást, indokolatlanul marakszik. Időnként pereskedésig, tettlegességig is fajulnak az ellentétek. Nem könnyű egy atomizált társadalomban közös szorgalmi munkára fogni az embereket.

Ráadásul az emberi gyengeségek, irigység, karriervágy, rivalizálások hamar töréseket okoztak, és nemcsak a gárdisták között. Ilyen emberanyaggal még a röplapszórás se egyszerű, nemhogy a civil társadalom szervezése. Hozzá kell tenni persze, hogy az elszánt és kitartó maradék ezután még emberfelettibbet teljesített és teljesít.

Ám az nem igaz, hogy a vezetésnek ne lett volna szívügye a civilek mozgósítása, hiszen erre irányult a nemzeti egyletek alapításának kezdeményezése, az ifjúsági tagozat megalapítása, s a Nyíri testvér által említett családi napok mellett, a hagyományőrző rendezvények, kulturális előadások szervezése, a képzésre az Attila Király Népfőiskola, aktív szövetségesünk a HVIM erkölcsi támogatása is, és sorolhatnánk estig.

De az emberek fáradtak, szkeptikusak és – bár ez talán hihetetlen – még mindig félnek. Kevesen aktivizálhatók, kiégtek a családmentő másodállások mellett. És talán még mindig nem szenvedtek eleget, még van mit veszteniük. Korábban az ex-kommunistáktól, most a 2/3-osaktól féltik egzisztenciájukat. Te ilyen háttérrel hogyan mozgósítanád a társadalmat, mikor még egy helyiséget sem kapunk találkozónkra, mert a vendéglős így érvel, mind a mai napig: „Értsétek meg, én egyet értek veletek, rátok szavazok, de többet ne kérjetek. Ha helyiséget adok, holnapra tudja az egész falu, s hozzám egy vendég se jön be többé!”

Írod, hogy más népmozgalmak a parlamenti munka előtt rendet tettek az utcán, de 2006 dühének lecsengése után alig lehetett utcára hívni egy néhány 100 fős kemény magnál többet. És mit hozhatott a gárdisták derék aktivitása? Előbb kiprovokált hasadásokat, majd az összes gárdát kiheréltették a balliberális bírósággal, s bírságolással.

Azt írod, infrastruktúránk és médiahátterünk is van. Hát ez, bizony erős túlzás. Van egy meglehetősen drága, kevesekhez eljutó hetilapunk, a Barikád. Most indulhatott végre a „Hazai pálya”, mely gyakorlatilag egy kéthavi ingyenes ollózás a Barikád cikkeiből. Ami igazán fontos lenne, és átütő sikert hozhatna, saját TV, rádió; attól a hatalmi maffia megfosztott minket frekvencia-moratóriumával, meg pénzünk se lenne rá elég. Marad a világháló. Ott viszont minden érdeklődő minden parlamenti felszólalásunkat megnézheti, vagyis nem igaz, hogy bárki ne tájékozódhatna konstruktív politikai indítványainkról, ötleteinkről.

Persze, hogy kormányozni szeretnénk, s erre készülünk! És hiszem, hogy ha odáig eljutunk, ebben is bizonyítani fogunk, az egész világnak. A vitatható inkább csak az lesz, hogy kivel, s milyen kompromisszumok árán. Ez az igazi probléma és dilemma, nem pedig az utcai megmozdulások hiánya.

A legjobb ötleted a nemzeti mezőgazdaság, az őstermelői piacok, a multi-bojkottok szervezése, erre már itt-ott vannak próbálkozások, de kétségtelenül nagyobb energiákat kéne belefektetnünk! Kis türelmedet kérjük, kiváló ötleteidet nyilván megfontolja vezetőségünk. Addig is ajánlom, lépj be közénk, hogy belülről jobban láthasd a problémákat, és aktívan neki kezdhess a civilek szervezéséhez. Ígérem, nem kell Szabó Dezsőből vizsgát tenned. Bár kétségtelen: sok mindent bölcsebben látnál, ha könyveit gyakran bújnád, arról nem is szólva, hogy művei mennyivel élvezetesebb olvasmányok, mint az őt számon kérő Csurka bátyánké.

Tarnóczy Szabolcs