Latinul Terra Siculorum. Azoknak a területi közigazgatási egységeknek az összessége, ahol a székely jog volt az irányadó. Ezek: Udvarhelyszék Keresztúr- és Bardoc-fiúszékkel, Háromszék Miklósvár -fiúszékkel, Csík-Gyergyó-Kászonszék, Marosszék és Aranyosszék. Aranyosszék exklávé volt (a többi székkel területileg nem függött össze), és volt a Székelyföldnek enklávéja is (szigetszerűen közrezárt vármegyei terület): Felső-Fehérmegye peselneki járása a mai Tusnádfürdő és Kézdivásárhely között.
 

A Székelyföld közigazgatás- és jogtörténeti fogalom. A polgári világ megszületésével tolódott a hangsúly egyre inkább arra a vonására, hogy a történeti Erdély legmagyarabb területe. A fogalmi zavar a területi közigazgatási átszervezésekkel, illetve már az arra irányuló ambíciókkal kezdődött. Orbán Balázs is tárgyalja a szomszédos magyarlakta vagy magyar érdekeltségű területeket a Székelyföld leírásában -- a Barcaságot, az Aranyosszéktől keletre eső, Aranyos- és Maros-menti településeket.
A konfúziót erőszakos darabolások fokozták. A Székelyföldet igazából még egyesíteni is csak külső kényszer idején, meglehetősen sötét években egyesítették egységes, “központosított” területté: először az 1849-es összeomlást követő rövid időszakban (Udvarhelyi Katonai Kerület), majd az 1952--60 periódusban (Magyar Autonóm Tartomány) -- utóbbi alkalommal már jelentősebb idegen területek kerültek hozzá a volt Torda vármegyéből, ugyanakkor idébb költöztették a moldvai határt. Egyik “egyesített területhez” sem tartozott hozzá Aranyosszék.

Ha ma beleolvasunk egy turisztikai kézikönyvbe, de akár egy “Székelyföldet” tárgyaló statisztikába, azok a mai megyéket tárgyalják, Kovásznát és Hargitát, vagy harmadikul Marost is. Ez a tájékozódást megkönnyíti, másrészt ma már az székely, aki annak tartja magát. Ám ha a történelmünk vagy a jövőnk érdekel, szét kell választanunk az egybemosott fogalmakat. A történelmi Székelyföldet csak pontos határainak ismeretében érthetjük meg, a jelent elemezni és jövőt tervezni pedig csak úgy szabad, ha a magyar többségű kelet-erdélyi tömbterület valóságából és a magyar többségű jelenlegi közigazgatási egységek tényéből indulunk ki, mert lehetőségeink ezek függvényei.

Az utolsó hivatalos népszámláláskor, 1992-ben a vizsgált területen belül az összlakosság, illetve a magát magyarnak/románnak valló lakosság számbeli és százalékos aránya a következő:

1. Magyar többségű (legalább a múltban önálló, tehát kataszterileg elkülöníthető határú) települések összefüggő tömbje:

L. 812 460 M. 648 794 (79,86%) R. 142 758 (17,57%)

2. Magyar többségű települések és telepek összefüggőnek tekinthető tömbje (a múltban sem elkülönülő határú településrész telepeket, amennyiben közvetlen, tehát más településen át nem haladó közlekedési lehetőségük van a legközelebbi hasonló többségű településsel, odaszámoltuk):
L. 807 608 M. 648 470 (80,3%) R. 138 303 (17,13%)

3. Magyar többségű (nagy)községek és városok (tehát jelenlegi területi közigazgatási alapegységek) összefüggő tömbje:
L. 842 761 M. 657 532 (77,93%) R. 161 408 (19,13%)

4. Magyar többségű megyék (és megyei jogú városok) összefüggő tömbje:
L. 581 591 M. 470 606 (80,92%) R. 103 534 (17,80%)

5. A három “székely” megye (és itteni megyei jogú városok) összesen:

L. 1191000 M. 723 257 (60,69%) R. 421 075 (35,34%)

6. A történeti Székelyföld Aranyosszék nélkül:

L. 837 410 M. 626 278 (74,79%) R. 191 935 (22,92%)

7. A történeti Székelyföld (Aranyosszékkel):

L. 860 650 M. 633 900 (73,6%) R. 206 650 (24%)

Következtetések:

a) Számszerint úgy találjuk a legtöbb egy tömbben élő magyart, ha az összefüggő területű többségi községek és városok szintjén (3.) statisztikázunk -- ezzel szemben a falusoros (2.) tömb nyilván némileg előnyösebb arányokat mutat.
b) A “HAR-KOV”, magyar többségű megyék párosa százalékra még ez utóbbinál is kedvezőbb, így viszont 180 000 Maros megyei magyart kényszerülünk figyelmen kívül hagyni - Maros megyében a magyar lakosság kisebbségben van. Ez több mint Kovászna megye magyar lakossága. Ha mégis összegezzük adatait a “HAR-KOV” területtel, a három megyében együtt a magukat magyarnak vallók részaránya 2/3.
c) A történelmi Székelyföld területének adatai ikertelepülések egyesülése miatt pontosan ugyan nem, de ezrelékes hibaértékkel kiszámíthatóak. A magyarok részaránya 3/4 körüli.
d) Végül, százalékra a 2. eset adja a legmagyarabb teljes tömböt. Ez a Székelyfölddel közelítőleg egybeeső, magyar többségű, összefüggő településhálózat lakosságán történő, és nyilván még történetileg sem közigazgatási területi egységek szerinti összegzés. Elvi arányszámok megállapításában viszont csakis ez lehet a kiindulópont -- ezek a tényleges arányok.

Utolsó megjegyzésként: semmilyen statisztika, a fenti sem tükrözi a teljes valóságot. Egyetlen szemléletes példa: egyrészt, amennyiben Marosvásárhely időközben elveszítette magyar többségét, a leszakadó székely mezőség és “székely főváros” nélkül a megmaradt kelet-erdélyi falusoros többségi tömbben a magyarok aránya 90% körülire nő. Másrészt, ha magyarnak akarunk megmaradni, nem a számok fognak megtartani.

Boér Hunor-Toró Attila: Székely Nemzeti Múzeum 1875-2000
szekelyfoldert.info