Szent királylány emléke
barikad.hu 2012.01.18. 12:51
Január 18-a Árpád házi Szent Margit királylány ünnepe. Az Árpád-házi szentek közül ő volt az egyetlen, aki egész életét kolostorban töltötte.
Dalmácia szülötte
A királylány igazi vészhelyzetben fogant, éppen akkortájt, amikor a tatárok betörtek hazánkba. Szülei, IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária a muhi csata után biztos helyre menekültek, nehogy a Batu vezette mongol hadak elfogják őket. Margit anyja hasában élte végig a megpróbáltatásokat. A királyi családot a Frangepánok és a Zrinyiek ősei menekítették a tengerpartra, ahová a félelmetes mongol lovasok csak nehezen jutottak el. Margit január 27-én született Klissza várában, a mai Split város közelében. Nevét egy híres szentről kapta. Antiokhiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje volt, akinek ereklyéit még nagyapja, II. András hozta magával a Szentföldről hozta magával.

Isteni csoda
IV. Béla királyunk országának megmentésért Istenhez fohászkodott és szolgálatra ajánlotta fel születendő gyermeket. Ha hihetünk a beszámolóknak, akkor az újszülött már megérkezésekor csodát tett, hiszen a tatár hadak 1242 elején váratlanul elhagyták az országot. Valószínűleg isteni csoda történhetett akkor, amikor 1241 telén meghalt Ögödej kán és Batunak haza kellett vonulni. Az isteni védelem később is megmutatkozott, ugyanis a mongol fősereg visszakívánkozott a Magyar Királyság területére, de a támadást a táltosok – isteni sugallatra - nem engedélyezték.
Kolostori élet
Hazatérve a királyi pár megtartotta ígéretét és lányukat három évesen átadták a Domonkos-rendi nővéreknek. Előbb Veszprémben élt, majd apja a Nyulak-szigetén (ma: Margit-sziget) épített egy kolostor számára. Lánya 12 éves korában ott tette le fogadalmát. Margit mindvégig ragaszkodott szülei felajánlásához és a kolostorban maradt, még a fényes házasság sem tántorította el. Két kérője is akadt, a lengyel és a cseh uralkodó kívánta feleségül venni a szépséges királylányt. A kolostorban egyszerű életet élt, de a legendájában leírt szörnyűséges higiéniai körülmények és az önsanyargató életmód Margit korai halálához vezetett. Még be sem töltötte 28. életévét, már megbetegedett és 1270. január 18-án meghalt. Legendája úgy tudja, hogy a királylány megérezte halálát, ezért rendelkezett arról, hogy hová temessék el: "Én szerető atyámfiai, én hamar meghalok, és kérlek titeket, hogy temettessetek engemet a karban, a Szent Kereszt oltára előtt, ha pedig a kar annak miatta igen megszorul a szororoknak, tehát temettessetek engemet az én imádkozó helyemben, és ne féljetek azon, hogy a testemből valaminemű dohosság jönne ki, mert az én testemből semminemű dohosság ki nem jő." A legenda szerint minden úgy történt, ahogyan mondta, a felül nyitott koporsóból csak csodálatos illat terjengett szét, majd egyszer annak vége szakadt és egyik napon a koporsót már lezárva találták.

Margit, a jövendőmondó
A szent legendája szerint Margit a jövőbe látott. A képessége először két éves korában mutatkozott meg, a következő módon: „E szent szűz még kétesztendős lévén, az ő anyja kérdésére megfelelvén jövendölt az ő atyja felől, Béla király felől, hogy az ausztriai herceg ellen lévő hadban el nem vész, sőt egészségben megtér, de az ő hadának egy része eloszlik és megöletik, és hogy a királynak ő ellensége és a herceg elesik a harcon.” Ezután arról szerzünk tudomást, hogy még sok mindent előre látott a szent: „Valamint jövendölt Szent Margit szűz, mindenek beteltek.”
Gyógyító sírhely
A szent szűz egész életében alázatos volt, saját magát nem kímélve gyógyította rendtársait, nem félt a fertőző betegségektől. Még halála idején sem felejtett el másokról gondoskodni és miután lelke elszállt, megkezdődtek a csodás gyógyulások. Voltak olyan betegek, akik azért gyógyultak meg, mert álmukban megjelent Margit és segített rajtuk. Később sírja körül történtek csodák. Valóságos zarándokhellyé vált a szent életű királylány végső nyughelye. A keresztény egyházi vezetők ezért kezdeményezték a boldoggá avatási szertartást Rómában. 1276-ban megkapta a boldog jelzőt, de szentté csak évszázadokkal később, 1943-ban történt meg, XII. Pius pápa idején.
OB
|