Barbaricum áldása

Már szkíta-hun őseink páratlan műveltségének régészeti besorolása is felháboríthatja a magyar őstörténet iránt érdeklődőket. A Dunától keletre, egészen közép-Ázsiáig lovas népek népesítették be a területet, akik a szkíta-szarmata műveltséghez tartoztak. Az ő páratlan és fejlett civilizációját „Barbaricum”-nak nevezik a régészek, holott őseinktől tanultak a görögök, majd nagy befolyást gyakoroltak a rómaiakra és a gótokra is, utóbbiak éppen ebből a „barbár” műveltségből hozták létre a korai európai művészetet!

A szarmaták korát egyébként hazánkban 400-ig keltezik, amelybe már beleesnek hun leletek, ugyanis az Árpádok ősei már a 380-as években megjelentek a Kárpát-medencében.

Hun helyett „átmeneti” kor

A hazai régészek igencsak szembefordultak a realitással és a történeti tényekkel és Attila hatalmas birodalmáról tudomást sem véve, teljesen önkényesen kezelik az 5-6. századi régészeti leletek besorolását. Hun helyett újabban már „átmeneti” korról beszélnek, melyet 400-420 közé helyeznek, arra hivatkoznak, hogy a biztos hun leletek száma nagyon csekély, majd maguknak ellentmondva arról elmélkednek, hogy a hun közrendű temetkezések egy része átcsúszik a „gepida” korra (420-567). Vajon Attila, az Isten ostora eltűrte volna, hogy alattvalói éppen felette uralkodjanak?

Régészeti zűrzavar

Feltehetjük a kérdést, hogy miért nem találnak hun sírokat a régészek? Azért, mert úgy gondolják, hogy mind a szarmaták, mind a hunok ázsiai vonást hordoztak magukon és mivel a Kárpát-medencében jóformán csak európai jellegű koponyák kerültek elő, ezért azok csak gepidák lehetnek! Ugyanezért a szarmatákra és a hunokra jellemző koponyatorzítást is a gepidáknak tulajdonítják, szintén azt az érvet hozzák fel, hogy azért nem lehet az a szarmatáké, vagy a hunoké, mert ők mongoloidok vagyis ázsiaiak voltak!

A koponyatorzítás egyébként éppen a közép-ázsiai szkíta népek között volt népszerű, de a híres mongóliai nojon úli sírok szőnyegábrázolásán is feltűnnek ilyen „nyújtott” fejű harcosok. A távoli leletek arra hívják fel a figyelmet, hogy ez egy nagyon ősi keleti szokás volt őseink között.  Természetesen az is elkerülte a régészek figyelmét, hogy az ókorban jórészt europid népesség uralta a Kárpát-medencétől az Altaj-hegységig húzódó hatalmas sztyeppei területet. A mongolos „beütés” csak Dzsingisz kán hódításától, vagyis a 13. századtól jelenik meg, de az sem volt általános, hanem a mongoloknak ellenszegült, ezért leigázott közép-ázsiai térség türk népei kaptak ilyen mongol bélyeget.  A dzsungáriai ujgurokat, akik még időben behódoltak a félelmetes nagyhatalomnak, a mongolok nem szállták meg, így ők antropológiailag europidok maradtak Ázsia szívében.

A hun képek és érmék

Csak a Mongólia területén előkerült leleteken a hun fejedelmek és vitézek arca a magyarokhoz nagyon hasonló vonásokat mutat, ami azt jelenti, hogy ott, a távoli Belső-Ázsiában élt hunok is europidok voltak, nem beszélve a közép-ázsiai hunokról, akik királyaikat érméken örökítették meg. Azokon egy vagy két esetben jelenik meg a mongoloid vonás, az is keleti házassági kapcsolatnak köszönhető. De, ahogyan fent utaltam rá, a kelet-európai síkságon élt szkítákról és szarmatákról, akikről a görögök révén nagyon sok pontos ábrázolás létezik, is ugyanúgy állítják a hazai régészek, hogy ázsiai jellegűek, holott az antik képek egyértelműen arról árulkodnak, hogy ők is a magyarokhoz nagyon hasonló kinézetűek, vagyis európaiak voltak.

OB