Az elmúlt évtizedekben a parlamenti pártok közül senki sem merte a modern kór "dogmáját", a demokráciát megkérdőjelezni. Vona Gábor megtette, amire egyből támadásba is lendült a másik oldal. Visszalövünk!

 

Vona Gábor kijelentésének szellemi hátterét megvilágítva foglalkozunk a kérdéssel az alábbiakban, hogy komoly munícióval tudjunk szembeszállni a liberálisok érveivel, és a beinduló támadásokat tudjuk hárítani.

Miért "nem vagyunk demokraták"?

163. Ami a világban a demokrácia, az a tudatban a tudati teret uraló automatizmusok, a kavargó asszociációk, a zaklatottság és a kontrollálatlanság.

467. Hogy a világ milyen mélyponton van, azt egyebek között az is jelzi, hogy az infernális bolsevisztikus terrorral szemben nem tud mást elgondolni, mintegy olyan silány, szellemtelen, magasabb rendű erők által nem regulált képződményt, mint amilyen az úgynevezett demokrácia.

468. A demokráciának mint radikálisan hagyományellenes és szellemellenes formációnak nem az ugyancsak szellemellenes terrorisztikus diktatúra az ellentéte, hanem a szellem uralma.

479. A lentről feltörő, ámde mindig fentről mélybe rántó szervetlen totalitarizmus üldöz mindent, ami nem esik egybe a saját ideológiájával. A demokratizmus minden szemétnek ajtót nyit.

499. A demokrácia különféle formái - liberális és diktatórius demokráciák - elsődlegesen nem politikai, hanem szellemi alapon elfogadhatatlanok. Mert ha a szellem a politikum síkján megnyilvánulna, nem demokráciaként nyilvánulna meg.

500. A demokrácia azt jelenti, hogy ne a centrum irányítson, hanem a periféria; ne a tengelyszerű mozdulatlan mozgató és megállító – vagyis a király –, hanem a periferiális mozgatott és megállított: a nép.

502. A démosz erői, akár a tudatban nyilvánulnak meg, akár a világban, nem emelkedő, hanem alulról felfelé törő, a fentit az alsónak megfelelően dekonstruáló, majd fentről lefelé húzó erők.

503. Aki "a többség dönt" elvét elfogadja, annak, ha következetes, azt is el kell fogadnia, hogy benne a sötét, homályos és zavaros gondolati gomolygás uralkodjék.

504. »Többség dönt!« – Ezt kisgyerekek között lehet hallani, amikor azon vitatkoznak, hogy fogócskát játsszanak-e, vagy bújócskát. És ez az a terület, ahol a demokráciának esetleg létjogosultsága lehet.

507. »Népfelség« – ez az, amiben senki nem hisz, mert nem lehet hinni abban, hogy bármiféle felsőbbséget képviselne egy olyan tömeg, amely szinte korlátlanul manipulálható.

509. Már önmagában véve is degenerált világ az, amelyben egy nép a vezetőit megveti. Igaz, azért veti meg őket, mert megvetésre méltók – de hogy egyáltalán egy ilyen helyzet bekövetkezhet, az minden ízében szubnormális: olyanok kerülnek magas pozíciókba, akik megvetésre méltók, viszont ezeket olyanok juttatják oda, akik megvetik őket. Valóban ördögi kör ez. Így aztán az emberek körülbelül
kétharmada önnön elöljáróinak körülbelül kétharmadát gyűlöli és megveti. Vitathatatlanul azért, mert megvetésre méltók, csakhogy a dolog ezzel nincsen elintézve. Az alacsonyrendűség ugyanis mindent átjár: a megvetettet éppúgy, mint a megvetőt.

510. A »demokrata« kifejezést, amelyet ma jóformán minden párt belevesz a nevébe, minden további nélkül helyettesíteni lehetne a »szkotazmokrata(= 'sötétség által uralt')« kifejezéssel«: Magyar Szkotazmokrata Fórum, Szabad Szkotazmokraták Szövetsége,
Fiatal Szkotazmokraták Szövetsége, sőt Keresztény Szkotazmokrata Néppárt.

511. Istent nem választják a teremtmények - maguk közül.

512 A demokrácia, vagyis az az elv, hogy a többség döntsön, nem más, mint a szellem arculcsapása.

(Részletek Dr. László András "Solum Ipsum. Metafizikai aforizmák" című könyvéből)

* * * * * * * * * * * *

A görög démosz szó távoli, bár tényleges kapcsolatban van a daimónnal, a démonnal, ez a Sötét Korszakban a kakodaimónnal, a sötétség gonosz démonicitásával való kapcsolatot jelent.

Hangsúlyozzuk, hogy a demokrácia minden további nélkül lehet akár diktatórius is, akár liberálparlamentáris is. Azt szokták mondani, hogy a Kínában felvetett dictatura democratica fából vaskarika — de erről szó sincs. A demokrácia ugyanis semmiféle vonatkozásban nem tartalmazza sem az egyenlőséget, sem az egyenjogúságot, sem a szabadságot. A demokrácia ugyanis kizárólag azt jelenti, hogy abban állítólagosan a nép — a démosz — van uralmon.
Mélyebbre tekintve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy voltaképpen semmiféle demokráciában nem uralkodik a nép. Nem a démosz van uralmon, sőt egyáltalán nincs uralmon, ezzel szemben olyan sötét erők összefonódásai vannak uralmon, amely összefonódások egy sajátos viszonyt — egyfajta korrespondenciát — alakítanak ki a démosz legalacsonyabb rendű — ösztönös szinten mozgó — igényeivel. Ez nem azt jelenti, hogy az ösztönös szinten mozgó igényeket kielégítik, hanem azt, hogy az ösztönös szinten mozgó igényekre valamilyen módon reagálnak; a kielégítés, a ki-nem-elégítés, a megtagadás, a megvonás különböző lehetőségeit érzékeltetik a démosszal. Tehát reagálnak a démoszra, és a démoszt reagáltatják az intézkedésekre.

Magától értetődő, hogy a görög demokrácia semmiféle értelemben nem felel meg azoknak az elveknek, amelyek a tradicionalitásból fakadnak. Noha a görög — athéni — démokráciát Ég és Föld különbsége választja el attól, ami a mai értelemben vett demokrácia, még a görög — athéni — demokrácia sem felel meg az originálisan tradicionális szemléletnek. Nyilvánvalóan a démosz legsötétebb igényeivel összefüggő viszonyt kialakító — ugyanakkor ezeket az igényeket nem kielégítő — sötét és terrorisztikus diktatúrák sem felelnek meg annak, amit a tradicionalitás igényel. Ismétlem, egy demokrácia lehet diktatórius, sőt terrorisztikus karakterű is, és lehet liberál-parlamentáris is — és mind a kettő a hagyományellenesség produktuma. Tradicionális alapon sohasem tehet sem a diktatórius és terrorisztikus értelemben felfogott demokráciát, sem a liberál-parlamentáris demokráciát elfogadni.

A többség szava dönt — mondja az a szemlélet, amelyben a kvantitás uralkodik. A Sötét Kor — mint ahogy ez minden tradicionális alapelvből következik, ahogy ezt a tradicionalitás megfogalmazói meghatározták, és ahogy ezt például René Guénon nagyon eklatánsan kimondta — a mennyiség uralmának korszaka. A mennyiség korszaka, és nem a minőségé. Aki mennyiségi szempontokra alapoz, az álminőségeket vezet be. A mennyiség világában is kell léteznie egy minőség-maradványnak, és a mennyiségi szemlélet világában ez a minőségi maradvány (álminőségi álmaradvány): a többség. „A többség dönt!” — ezt gyerekek mondják ki, ha öten vannak. Es kimondja egy ország, kimondja egy kontinens, és kimondja egy Világ — mint követhető alapelvet.

Hamvas Béla azt írja A láthatatlan történetben — nagyon találóan —‚ hogy a tömeg nem elmegyenge, mint ahogyan a jóhiszemű Le Bon, egy szociológus vélte. A tömeg: a sátáni idióta. Egy sátáni idiotizmus nyilvánul meg a tömegben és a többségben. Ha a demokráciában nem klikkek uralkodnak, hanem tényleg maga a démosz, a demokrácia akkor is démoni, sötét és sátáni. A demokrácia mindig arra alapoz, ami a tömegben sötét, sátáni, vak, manipulálható és változtatható. Valójában nincs olyan tömeg és nincs olyan elv ami ne lenne elfogadtatható, ha kellő ideig és kellő módon manipulálva közlik a tömeggel. Fokozatosan minden elfogadtathatóvá válik — kivétel nélkül minden. És rövid távon mindennek az ellenkezője is, és ennek az — újra más irányba mutató — ellenkezője úgyszintén.

Mondjuk ki, hogy mind az igazi, mind az áldemokrácia a hagyományellenesség egyértelmű, kardinális és harciasan megnyilvánuló megjelenési formája. Mondjuk ki, hogy a demokráciának minden liberál-parlamentáris és minden terrorisztikusan diktatórius formája szintén — az előbbiekkel egybehangzóan — antitradicionális, antispirituális, pusztító, romboló, az emberrel és az élettel — de még inkább az életfelettivel és a Szellemmel — szembehelyezkedő társadalmi és állami formáció.

Dr. László András: Ember – társadalom – állam (részlet).

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés