Feltáratlan vidék

Az Aral-tó déli részén húzódó Karakalpakisztán Üzbegisztán része. Ez a terület fontos civilizációs központ volt az ősi Közép-Ázsiában, mégis keveset tudunk róla, ez annak köszönhető, hogy csak az 1930-as években Szergej Tolsztov vezetésével indult meg a terület feltárása. hiába tették közzé jelentéseiket az orosz régészek, műveikkel alig találkozhattunk. A karakalpak kutatók hivatalos álláspontja szerint hogy ezen a területen az ókorban az a szaka és masszagéta törzsszövetséghez tartozó aszpasziák éltek, akik az Aral-tó mocsaraiban állattenyésztéssel foglalkoztak. Ők a Kr. e. 1. évezredben folyamán jól kihasználták ennek a termékeny földnek a kincseit.

Fejlett termelés

A szakák nemcsak állataikat legeltették a folyóvölgyekben, hanem intenzív mezőgazdasági termelést is folytattak. A régészek az Aral-tó mentén csatornákat tártak fel, melynek szélessége elérte a 17 métert, az ott tárolt vízzel öntözték a terményeket. A régészek szerint azok a Kr. e. 4. századtól egészen az arab hódításig, vagyis a Kr. u. 8. századig működtek.

Szakák és szkíták

Amost feltáruló Kazakli-jatkan erőd egy önálló település lehetett, melyet talán már a Kr. e. 5. században benépesítették a környékbeliek. A térség nem került idegen fennhatóság alá, a szakák félelmetes serege megfutamította Nagy Sándor idegen hadait. Csak a Kr. u. 1. században érkeztek hozzájuk rokon törzsek, de ez nem alávetettséget jelentett, hanem az újonnan érkező lovas népek szövetségest láttak az ősi lakókban. A régészek – elegendő bizonyítékok hiányában - nem tudták meghatározni, hogy pontosan mely törzsszövetség is érkezett oda, eddig három elméletet állítottak fel. Néhányan úgy gondolják, hogy a Belső-Ázsiából a hunok elől menekült jüecsik találtak otthonra ezen a vidéken, mások a pártusok megjelenését látják igazoltnak. De vannak olyanok, akik a szarmaták mozgolódására gondolnak.

Egy ősi város

Kazakli-jatkan erőd szerkezete és építési stílusa egyedülállónak számít az Aral-tó környékén.  A közép-ázsiai térségben összehasonlító vizsgálatot végeztek és abból kiderült, hogy ez az erőd leginkább a bronzkori oxusi civilizáció építményeihez hasonló, melynek emlékeit délen, Margiana-ban és Baktriában tártak fel. Az erődön belül templomokat és lakóépületeket tártak fel . A város belső falain szenzációs kincsre bukkantak: kétezer éves festmények majdnem egy kilométeren át tárultak fel, melyek Közép-Ázsia legkorábbi freskóinak számítanak. A régészek eddig ember – és állatábrázolásokat azonosítottak. Látható váltak tevék, lovak és lovas szekerek. Az egyik képen az ókori művész egy ötös fogat ábrázolt, az állatokon nyereg volt, melyeket emberek kantárszáron vezették. De feltárultak női portrék is. Az ő azonosításuk még nem történt meg, a szakemberek között még folyik a vita arról, hogy vajon a város előkelőit vagy isteneket jelenítettek-e meg. A terepen dolgozó régészek úgy vélik, hogy az elkövetkezendő években még nagyon sok titok kerülhet elő a föld alól.

OB