Mára odáig jutottunk, ahol a régi rossz időkben, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején tartott az ország. Gyurcsány közölte minden uniós csúcs után, hogy a meghozott döntésekben száz százalékosan érvényesülnek a magyar érdekek. Amikor egy alkalommal megkérdezte tőle valaki, hogy sorolná fel tételesen, melyek azok a magyar érdekek, amelyeket az EU elfogadott, akkor ezt válaszolta: „A magyar érdekek száz százalékban egybeesnek az Unió érdekeivel.” „Hacsak úgy nem”- szokták erre pestiesen mondani. De valóban hozott e valami újat az egekig dicsért fiskális paktum?

A szigorú költségvetési fegyelem, a szabálysértőkkel szembeni szankciók, további adósságcsökkentés, a bajba jutott tagországok pénzügyi megsegítése, valamennyi olyan téma, amelyről a korábbi tíz csúcstalálkozó is szólt. A tizenegyediken végre döntöttek róla, amúgy uniós módon. Ugyanis a költségvetési fegyelem megsértőit az Európai Bizottság pénzbírsággal sújthatja, de az adott tagország az Európai Bírósághoz fordulhat jogorvoslatért, és a tagországok pénzügyminisztereinek minősített többsége is „feloldozhatja” a bűnöst. Németország és Franciaország különben is kijelentette, hogy őket amúgy sem lehet pénzbírsággal sújtani. Tipikus uniós „nesze semmi, fogd meg jól”. Ettől biztosan nem lesz több munkahely, és nem indul el a gazdasági felemelkedés, ahogyan azt az Unió vezetői várják. „Régi bor, új tömlőben”, írják a paktumról találóan az angolok. De még ebből az alaposan felhígított, és igazából semmit meg nem oldó megállapodásból is kimarad Nagy Britannia és Csehország. Mi viszont váratlanul beadtuk a derekunkat. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a múlt hét keddi négyszemközti találkozón mondott valami olyasmit Barroso, ami megtörte Orbán Viktor harcias különállását.

Műhelyünk biztos benne, hogy az Európai Bizottság elnöke közölte, Magyarország búcsút mondhat az IMF/EU hitelnek, sőt az uniós kohéziós támogatásokat is megvonják tőlünk, amennyiben Orbán nem áll be a sorba, és nem követi európai és amerikai „főnökeinek” utasításait. Talán elmozdításának lehetősége is szóba került.

Akárhogy történt, Orbán megtagadta korábbi, a magyar érdekek és a magyar szuverenitás védelmét hirdető politikáját, és ismét az EU-t dicsőítő mintapolitikussá változott. Most azt várjuk, hogy miként azt Orbán ígérte, mikor és hogyan indítja be a gazdasági növekedést hazánkban a „béklyó”, a magyar diplomácia ezen uniós „remeke”.

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés