Nemsokára Martonyi Jánosra terelődött a szó. Férjem megkérdezte tőlük, hogy mi a magyarázat külügyminiszterük látható gyávaságára minden kényes ügyben (EU-csatározások, Amerika, Izrael). Ekkor mondta egyikük, hogy Martonyi titkos vágya hivatali karrierjének befejezése uniós biztosként. Így már én is értem.

 

Itt nálunk csodálatos az élet. Szinte kézzel tapintható, ahogyan napról napra javul. Egyre szebbek a házak, egyre szebben öltözködnek az emberek, egyre drágább kocsikat vásárolnak, egyre több pénzt tudnak félretenni és befektetni az emberek.

Miközben senkinek sem vagyunk lekötelezve. Mármint Törökország. Két friss példa: a kormány pénteken bejelentette: ellenzi, hogy egy izraeli hadihajó a NATO Földközi-tengeri „antiterrorista” őrjáratához csatlakozzon.

Davutoglu – a világ jelenlegi legjobb külügyminisztere – pedig tegnap Washingtonban a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában tartott előadásán Izraelt küldte el oly keményen melegebb éghajlatra, amiért Palesztinát továbbra is gyarmati sorban tartja, hogy a jelenlévők ideges félszükben majdnem a székük alá bújtak.

Amit tudok, én is megteszek.

Biztos hallottak már róla, hogy ellentétben a korábbi évekkel, az izraeli turisták szinte teljesen elmaradtak Törökországból, amióta a Mavi Marmara hajón a zsidó szoldateszka lemészárolt 9 törököt. Félnek persze, hogy fültövön csapják őket. Pedig nagyon szerettek Antalja környékén hangoskodni, óberhóchemkedni meg hochmecolni.

Képzelhetik, mennyire meglepődtem, amikor a napokban két rabbiszerű lényt láttam Rodostó belvárosában. Még nem írtam, hogy egyetemista koromban éveken át cselgáncsoztam. Két éve hagytam abba. Ráadásul 186 centi vagyok és ma is aktívan sportolok. Úgyhogy nem igazán félek főként az ilyen szőrrel összetartott pacaloktól.

Ahogyan elmentem mellettük, intim undorral nézve szélsőségesen összecsavart pajeszukat, az egyikük valamit rám mordult. Odamentem hozzájuk, és mivel nem tudtam, melyik volt a morgós, az egyiknek hatalmasat rúgtam a farába. Miután termetemmel meg szőke, hosszú hajammal elég feltűnő jelenség vagyok, plusz még a rabbik kontrasztja is belejátszott a dologba, azonnal kis csoportosulás támadt körülöttünk. Mire a fekete máglyaaspiránsok úgy megijedtek, hogy elkezdtek rohanni.

Amikor a történetet nagy kacagások közepette elmeséltem bejárónőnknek, elkerekedett a szeme és azt kérdezte, hogyan lehetek annyira igazságtalan, amiért csak az egyiket rúgtam fenéken.

Ekkor magamba mélyedtem és beláttam, hogy morálisan még nem vagyok tökéletes.

Addig is güle-güle:

Mikes Kata

 

Kapcsolódó:

Rodostói levelek IV. - Fejbe lőtt izraeliek és a török datolya