A vértanú élete

Az ókeresztény szent életéről számot adnak a középkori legenda gyűjtemények, hazánkban az Érdy-kódexben olvashatunk a bátor lány tetteiről. A kisázsiai, Nikomédiában nevelkedett Juliannát apja egy pogány fejedelemhez adta feleségül. Ő addig nem akart házaséletet élni, amíg házastársa meg nem tér Krisztus hitére. A felbőszült férfi erre a lányt börtönbe vetette és megkínoztatta, de isteni segítséggel Juliannát nem érte bántódás. Erre férje sötét börtönbe vetette és vasláncra verette. Akkor megjelent pokolbeli ördög és angyal képében azt tanácsolta neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Erre hirtelen egy égi szózat hallatszott, az figyelmeztette a lányt, hogy ne higgyen a megtévesztésnek. Ez az ördögöt színvallásra kényszerítette. Julianna megkötözte és vaslánccal megostorozza a gonoszt. A lány szenvedései akkor érnek véget, amikor férje lefejeztette és elnyerte az égi dicsőséget. A gonosz férj ezután hajóra száll, de a viharban a gályája elsüllyed, a partra vetett tetemét a madarak és a vadállatok szétszaggatják, így állt bosszút a kegyetlen emberen.

Időjós nap

A középkori Julianna tisztelet nem vert gyökeret a magyarok között. Szinte nincs is nyoma egykori kultuszának, még képét sem festették meg a régi templomokban. Egyedül a népi időjóslásokban emlékeznek meg napjáról. A hazai néprajzosok felgyűjtöttek egy érdekes nagykőrösi történetet, miszerint ezen a napon azért esik a hó, mert kiszakadt Julianna dunnája. Hasonlóan a jól ismert Grimm meséhez, az alföldi településen a hóesést a dunnarázással kötötték össze. Ez a hiedelem arra vezethető vissza, hogy február 16-án még gyakran havazott. A Drávaszögben hóeséskor azt mondogatták, hogy bolondoznak a Julisok. Az Ipoly mentén egy kis versikét mondogattak: „Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog”, vagyis ha Dorottya napkor enyhe az idő, akkor február közepén fagy. Általában Julianna-naptól az idő melegebbre fordulását várták a falvakban, hogy nekikezdhessenek a tavasz eleji kerti munkáknak.

OB