Harcászati elemek

Ammianus Marcellinus megemlíti, hogy a rómaiak harci riadót, vagyis barritust fújtak csata előtt, mely halkan kezdődött és folyamatosan erősödik a hangja. A római katona úgy tudta, hogy ez a szokás barbár, vagyis idegen eredetű lehet, de sajnos ő nem írta meg, hogy ki volt az átadó fél. Elképzelhető, hogy a keleten határos szkítáktól és a szarmatáktól vették át ezt a szokást, akiktől az alábbi elemeket is megtanulták. A római légiókban szarmata hatásra elterjedt a sárkányos zászlók használata, amellyel jelezni tudták a következő hadmozdulatot a lovas egységek számára. A vörös sárkánnyal díszített lobogók egészen a Brit-szigetekig jutottak el. Harmadik idegen elem a véres lándzsával küldött hadüzenet volt, mely szokás az ősi hun-magyar véres kard körbehordozására hasonlított. Utóbbit ősi „germán” szokásnak véltek, holott a fegyver tisztelete elsősorban a szkíta népekhez köthet. Tacitus, a germánok krónikása ráadásul megemlíti, hogy az északi népek ritkán használnak kardot vagy hosszú lándzsát, ehelyett gerellyel küzdenek. A véres kard feltűnik a magyar krónikákban, mint ősi hun hadba hívó jelkép.

Két istennő kultusza

A rómaiak nemcsak saját isteneiknek mutattak be áldozatot, hanem sorukba fogadtak idegeneket is, legalább kettő - Kübelé és Bellona - Kisázsiából származott. Előbbi egy ősi anatóliai anyaistennő volt, az anyaföld megtestesítője, az ókori fríg állam oltalmazója. Ebben a szerepkörében nagyon hasonlít a mi Boldogasszonyunkhoz, akit Patrona Hungariae névvel is illették. DE hasonlóságot fedezhetünk fel a mongol Etügen kultusszal, ahol a Földet megtestesítő istennő a királyok felett állt és védelmezte az országot és népét. Az istennő szent állata az oroszlán és a sólyom volt. A másik „idegen” a harc istennője volt, Bellona, hozzá imádkoztak a császárok és a római hadvezérek, hogy szerencsével járjanak a messzi hadjáratokon. Az istennőt legelőször Kisázsiában, a kappadókiai Komanában tisztelték. Nem kizárt, hogy a kultusz összefüggésbe hozható az amazonokkal, akik nemcsak a Kaukázus északi peremén éltek, hanem a mai Törökországban is letelepedtek, még várost is alapítottak. 

OB