A nem kívánt bevándorlás, a jóléti társadalom lebontása, a folyamatosan növekvő egyenlőtlenség, a stagnáló bérek, a gyengélkedő tagországok pénzügyi kisegítése, a strukturális reformokba bújtatott szociális megszorítások egyre inkább Európa népeinek kiábrándulását hozza az EU politikájából,  így az egyre dühösebb európai választópolgárok mindinkább arra szavaznak, hogy a politikai irányítást vegyék ki Brüsszel kezéből, és ismét nemzeti keretekbe helyezzék azt, újból életre keltve a nemzeti autonómia iránti igényt.  (Hadd tegyük hozzá, az Európai Bizottság hazánkat sújtó tegnapelőtti döntése nagymértékben járul hozzá e folyamat felgyorsulásához.) A szerző természetesen mindezt komoly problémának érzékeli, mondván, hogy Európának még soha nem volt annyira szüksége, nemzetek feletti kormányra és globalizált intézményrendszerre, mint éppen most, de sajnálattal kell megállapítania, hogy a szakadék a brüsszeli nemzetek feletti kormány és az általa kormányzottak között egyre mélyül, ami az EU-ból való teljes kiábránduláshoz, és végül az Unió darabokra hullásához fog vezetni.

Érthető, hogy az Egyesült Államoknak nem tetszik az a folyamat, amely éppen globális szerepét kérdőjelezi meg azzal, hogy a kormányzást a nemzeti szuverenitás területére kívánja visszahozni. Tenni persze nem tud ellene, hiszen ereje és kellő hitele már nincs meg hozzá, ezért – jobb híján - hátat fordít az eddig számára oly fontos euro-atlanti politikának. Más szerzők arra hívják fel az amerikai kormány, és magának Obamának a figyelmét, hogy nagy hibát követ el, ha a vergődő EU-t magára hagyja.

Az amerikai légierő ezredese, Chad T. Manske az Economistban kesereg azon, hogy annak ellenére, hogy Európának a belátható időkig szüksége lesz az USA segítségére, és az USA-nak is alapvető érdeke, hogy „béke és virágzó fejlődés” legyen az európai kontinensen, ennek ellenére – mint azt mély fájdalommal állapítja meg, - az amerikai adminisztráció egyszerűen faképnél hagyta hatvan év óta legfontosabb szövetségesét, transzatlanti partnerét. A hidegháború vége óta az USA csapatainak 80%-át kivonta Európából, és a katonai viszony, a számos közös projekt ellenére egyre hűvösebbé válik. A transzatlantizmus, sokak oly magasztos eszméje, az USA rohamos gyengülésével a szemünk előtt foszlik köddé.

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés