Szlávok vagy szkíták?

A 10. századi muszlim szerzők, Ibn Ruszta, al-Maszudi és Ibn Fadlán adatai alapján megpróbáltam összegyűjteni néhány, a szakalibákra vonatkozó adatot. A szerzőknél leírása során feltűnt, hogy a muszlim földrajztudósok nem tekintik őket a ruszok rokonainak, ugyanis mindig külön emlékeznek meg róluk. Ez arra enged következtetni, hogy két külön népből tevődtek össze. Alkalmi szövetség természetesen kialakult közöttük is. A 10. század közepén alkotó Maszudi különösen fontos adattal szolgál eredetükről, szerinte a szakalibák Jáfet utódai voltak, közvetlen ősüknek pedig Madajt tekintették. Sok külföldi kutató ebben a névben a magyarok ősét vélte felfedezni és a nevet összefüggésbe hozták a mitikus mezopotámiai Magóg királlyal. Csupán a származásról szóló adatok után elég valószínű, hogy a szakalibokban ne szlávokat, hanem a térséget már a korai ókor óta benépesítő szkítákat lássunk, akik nem tűntek a népvándorlás tengerében, hanem még szétszórtan, törzsekbe rendezve őseik vidékén éltek. Erre az alábbiakban újabb bizonyítékot találunk.

Szakalib törzsek

A muszlim szerzők egyértelműen állítják, hogy a szakalibok több törzsből álltak és nagy területen szóródtak szét. Maszudi úgy értesült, hogy észak népei fölött uralkodtak és különböző fajtáik vannak. Egy időben Magak című király egyesítette őket, melyben talán a Magóg egyik elferdített változatára lelhetünk. Ez a fenti leszármazási táblázat miatt egyáltalán nem valószínűtlen. A muszlim szerző szövetségi kötelékükbe tudja a bolgárokat, a lengyeleket, de még a cseheket is. A muszlimok még arról is tudomást szereztek, hogy a szakalibok saját nyelvükön beszélnek. Most a jön a számunkra legfontosabb adat! A forrás ugyanis felsorolja, hogy kik is beszélnek szkíta nyelvet! A trskinok (taraskin?), az ungalajinok (mi, magyarok) és a baganakiják, azaz a besenyők, valamint a kazárok. Ebbe a felsorolásban helyet kaptak a ruszok, akik szövetségesi kapcsolatot ápoltak az északi népekkel. Hozzájuk kapcsolják még a harwat, vagyis a horvát és a murawa (morva) nevet is, akik a Balkánon telepedtek meg.

Szkíta magyarok

Számunkra a fent közölt adatok több szempontból fontosak. A magyarok egy részét, valószínűleg a kelet-európai síkságon maradtakat szakaliba nyelvűnek tudták. (A Kaukázus előterében élők keleti magyarjainkat a muszlim geográfusok magarijának nevezték.) Ha a szakaliba név nem szlávot jelent, amint azt a forrásokban látjuk, akkor az egyedül az évezredek óta ott élő szkítákra utalhat! Ez megint komoly bizonyíték arra, hogy nem fiktív „finnugor”, hanem szkíta nyelven beszéltünk! A források nem írnak semmit a besenyőkkel való ellenségeskedésről, holott állítólag a keleti szomszédok akkortájt zavartak be minket a Kárpát-medencébe, ehelyett magyar-besenyő szövetségről van tudomásuk. A muszlim szerzők legfontosabb közlendője az, hogy a szkíták nem tűntek el az ókorban, hanem a magyarság kortársai voltak! Ezzel megdől az a finnugristák által kialakított dogma, hogy nem találkozhattunk szkítákkal. Sőt, az a Habsburgok által kialakított nézet, miszerint a magyarság egy ellenséges szláv közegben telepedett le, megint elvetendő, hiszen Árpádék rokon népek gyűrűjében alapítottak új birodalmat.

Furcsa madarak

Maszudi két furcsa madár nevét említi meg. Az egyiket a szakaliba nyelven sbának (sabának) nevezik, amelyik a helyi vadászok egyik kedvenc zsákmánya. Szerencsére a tudósítók leírást is adtak a madárról, így megtudjuk, hogy a szajkóról van szó, mely kiválóan utánozza az emberi és állati hangokat. Keleti rokonaink másik kedvelt zsákmánya a siketfajd volt, melyet Maszudi vadtyúk fajtának tartott. Megtudjuk, hogy azt szaklabi nyelven tatranak nevezték és ennek a húsa kedvelt csemege volt. A madár latin neve, tetrao urogallus az ősi szkíta elnevezést juttatja eszünkbe. A szláv eredetűnek tartott Tátra-hegység eredete tehát nem a szlávokhoz, hanem szkíta rokonainkhoz vezet minket. A leírásból megtudjuk, hogy a szakalibok nem fogyasztottak csirkét, mert hiedelmük szerint az megbetegíti őket, ellenben kedvelték a marha és a liba húsát.

Egészséges életmód

A muszlim szerzők szerint a szakalibák találták fel a szaunát, melyet orvosnak (atibba) neveztek el. Az izzasztó kunyhókat a nagy téli hideg idején látogatták. Korábban már Hérodotosz is említést tett izzasztó kunyhókról, elképzelhető, hogy annak a kései változatával van dolgunk. A szakalibok egészségesen éltek, de sokukat kétféle betegség kínzott. Aaz egyik valószínűleg a vörös kiütésekkel járó orbánc, a másikat fisztulának nevezik a muszlim szerzők, mely fekélyes betegség lehetett.

OB