Izrael megszokta, hogy akkor indít háborút, amikor neki tetszik, és az ellen, aki ellen éppen kedve tartja, hiszen hála a „nagy testvérnek” az Egyesült Államoknak, a térségben messze a legmodernebb haditechnikai felszereltséggel rendelkezik, eddig folyamatosan megkapta az amerikai felderítés titkos adatait, kapott bőséges utánpótlást és logisztikai támogatást is. Éppen ezért háborúi az ország 1948-as megszületése óta mindeddig sikeresek voltak, és ezzel tudott stratégiai területeket, megművelhető földeket, életet jelentő vízforrásokat szerezni, és minden nemzetközi tiltakozás ellenére bekebelezni, és arról bármiféle ENSZ határozat ellenére soha le nem lemondani.

E háborúkkal csupán a „nagy testvért”, az USA-t utánozta, amely a „világ csendőreként” ugyancsak bármikor készen állt háborút indítani saját önző érdekeinek a szolgálatában. Mára azonban a helyzet alapjaiban megváltozott. Az USA, egy iraki és egy afganisztáni csúfos katonai kudarc után már nem a világ ura, miután gazdasága megrogyott, és nyakig eladósodott Kínának, már nem tehet azt, amit akar.

Éppen az AIPEC konferencián vált világossá, immár létrejött az a világhatalmi átrendeződés, amit Műhelyünk már évek óta jelez:  Kína és Oroszország diktál, és az USA engedelmeskedik! Ha e két ország felemeli az ujját, és megállj-t parancsol, az USA visszavonulót fúj.  Ki merte hinni ezt, akárcsak néhány évvel ezelőtt? De most bekövetkezett.

Izraelnek elengedhetetlen szüksége van az amerikai katonai támogatásra Irán megtámadásához. Obama, akárcsak Bush, szavakban még kiáll Izrael mellett, de cselekedni  Kína és Oroszország ellenében már nem mer. Hiába jelentette ki Obama az AIPEC konferencián a neokonok megnyugtatására, hogy „nem blöffölök, ha Irán nem hagy fel nukleáris tevékenységével, odacsapok”, ezt a kijelentését a jelenlévőkön kívül már senki nem vette komolyan.

 Megtörtént, ami Izrael fennállása óta még soha nem fordult elő, a zsidó állam nem tudja rákényszeríteni az akaratát az Egyesült Államokra!  Így Izrael elveszítette az Irán elleni háborút, még azelőtt, hogy vadászgépei bombázni indultak volna. Úgy tűnik minden Izrael ellen játszik. Iránban a parlamenti választáson Ahmadinezsád meggyöngült, és a még inkább Izrael ellenes vallási erők kerültek túlsúlyba, a Fatah és a Hamász békejobbot nyújtott egymásnak és közös kormányt hozott létre, immár együtt harcolva a független Palesztin állam megszületéséért, Szíriában, ugyancsak az orosz és kínai nyomásnak köszönhetően nem sikerül az izraeli érdekeknek megfelelően alakítani a fejleményeket.

Izrael egyre jobban magára marad, egyre inkább elszigetelődik, miközben olyan erők mozdulnak meg körülötte, amelyek rákényszerítik arra, amit eddig soha nem tett meg: meg kell alázkodnia a nemzetközi akarat előtt. Fel kell adnia az eddigi felsőbbrendű magatartását, el kell fogadnia mások véleményét, meg kell alkudnia a nemzetközi szervezetekkel, kötelezettségeket kell vállalnia, amiket be is kell tartania.

Izrael „béna kacsa” lett, csak totyog ide-oda, ereje hanyatlik,  politikusainak Irán ellen harcra hívó szavára már senki nem figyel oda. A Közel-keleten már nem ő az úr. Már nem ő diktál, immár neki diktálnak. Izrael megbombázhatja Iránt, több háborút már nem nyer meg Közel-keleten.

Tisztelegjünk az új erők előtt!

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés