Ám továbbmenve: az a szövegolvasás igencsak betanultnak hatott, ami a francia a, ó, ő, ű stb. hang kiejtésének birtokában nem nagy kunszt, a szavakat viszont többször nem sikerült értelmüknek megfelelően olvasnia: „megtisztelt[te]és, Mármorosziget, Romanyában szület[t]ek” stb.

A Nobel-békedíjas zsonglőr úgy beszéli nyelvünket, ahogyan egy filmrészletben kénytelen volt megszólalni egy csak magyarul tudó idős ember előtt: „Senkisem viszajöt?” (A debreceni zsidó gimnáziumban Kölcsey, Vörösmarty, Arany nagy verseit szavalták a diákok.) Ennyit külföldre szakadt magyaroktól is összeszedhetett a háború vége óta, mióta kitalálta és leírta, hogy Máramarosszigeten született. (Grüner Miklós azt írja könyvében, neki nyíltan bevallotta, amikor 1986-ban találkoztak Stockholmban, hogy nem tud magyarul - bővebben lásd a lenti kapcsolódó anyagainkat.)

 

Amikor e város díszpolgárává avatták (1994-ben), kínosan elszólta magát az őt ünneplő román előkelőségek előtt is. „Két szót tanultam ma önöktől – lelkesedett angolul –: »Mulţumesc frumos!«” (köszönöm szépen). Na ne vicceljünk! Ha 1928–1940 között Romániában él – ahol a család boltjában is mindenkivel a saját nyelvén beszéltek, amint a Minden folyó…-ban állítja –, nagyváradi gimnáziumba jár vizsgázni, nem 1994-ben kellett volna megtanulnia románul a köszönöm és a szépen szót.

Még egy érdekes adalék, amelyből handabandázása mellett az is kiviláglik, mennyire lenézi Wiesel a közönségét. (Mellesleg méltán. Akik ennyi tücsköt-bogarat benyelnek, nem érdemelnek mást.) Paul Goma egykori román disszidens írja A piros hét című könyvében (2004): „A nyolcvanas években egy francia televíziós csatornán nyilatkozta, hogy »családját 1944 áprilisában Szigeten lefogták és Auschwitzba küldték a… román csendőrök«. Mikor Eugčne Ionesco felhívta a figyelmét, hogy Észak-Erdély 1944 tavaszán magyar fennhatóság alatt állt, Wiesel ravaszkás mosollyal így vágta ki magát: »A részletek nem számítanak, a franciák úgysem ismerik a történelmet«.”

Egy különös félreértés is csak úgy futhatott be nagy karriert a Wiesel-szélhámosságot kutató irodalomban, hogy Elie Wiesel (és/vagy az a titkosügynök, aki néhány évtizeddel ezelőtt lefotózta az 1928-as máramarosszigeti anyakönyv bizonyos lapját) egy kukkot sem tudott románul, amikor megszerezte a szeptember 30-án született Vizel Lazar anyakönyvi adatait.

Csak később világosíthatta fel valaki, hogy melyik oszlopban milyen dátum szerepel. Csakis így kerülhetett az 1945 nyarán Buchenwaldból Párizsba szállított árva gyermekek listájára születése napjaként 1928. október (6. helyett) 4. (A napot illetően figyelmetlen vagy feledékeny lehetett valaki. Talán Szurából is emiatt lett Sára.)

 

Vizel Lazar bejegyzési helye a máramarosszigeti anyakönyvben. Sorszám: 511. Bejegyzés napja: 1928. okt. 6. Születés napja: 1928. szept. 30. A gyermek keresztneve, neme, vallása: Lazar, fiú, izr(aelita). A szülők neve, foglalkozása, lakcíme: Vizel Solomon, kereskedő, Feig Sura, Máramarossziget, G. Coşbuc utca 52. Vallásuk: izr(aelita). Életkoruk: 34, 30.

 

Október 6-án, az ünnepek után egymás után három izraelita vallású gyermek születését is bejelentették, akik (fentről lefelé) október 1-jén, szeptember 30-án, illetve október 4-én születtek. Az anyakönyvi hivatal jól megviccelte a románul mukkantást sem értő Elie Wieselt: a bejelentés és nem a születés napját tüntette fel az első oszlopban.

Ha ugyanis értette volna az anyakönyv nyomtatott román szövegét, nem követi el a bakit. Ott az első oszlop: Bejegyzés napja (kézzel kitöltve: 1928. október 6.). A második: Születés napja (kézzel kitöltve: 1928. szeptember 30.). Miután megtudta, mi a különbség a kettő között, híres emberként már a szeptember 30-át terjesztette születése napjaként. (Egyébként érthető a jóval későbbi bejegyeztetés: nagy zsidó ünnep volt, Solomon, az apa majd egy hétig felé sem ment az anyakönyvvezetőnek.)

 

Az anyakönyv jobb oldali lapja Vizel Solomon aláírásával (középen). A jobb szélső oszlopban (utólagos megjegyzések, javítások) látható két bejegyzés azt jelenti, hogy 2007. június 5-én anyakönyvi kivonatot kért az e helyre bejegyzett személy (vagy megbízottja), ám ez valami miatt nem bizonyult jónak, megsemmisítették (a lap legszélére, amely itt nem látszik, odaírták, hogy anulat, vagyis érvénytelen), majd 2007. július 4-én újat állítottak ki.

 

Ami a buchenwaldi árva gyerekek listáját illeti: bennünket a gépelt ívek 9. oldala érdekel, amelynek fénymásolt példányát kérésére megkapta Grüner Miklós is, azóta feltették az internetre is. Ugyanabból a fénymásolt 9. oldalból más példány került Grüner Miklóshoz, mint a világhálóra. A Grünernek küldött változatban a 405. sorszámnál ez szerepel: „Wiesel Lazar, 4. 10. 1928., Marmorossziget”. Az interneten: „Wiezen Lazar, 4. 10. 1928., Sighet”. Miről árulkodik ez? Nem kevesebbről, mint arról, hogy valaki utólag meghamisította a 9. oldalt annak érdekében, hogy Wieselnek legyen igazolható máramarosszigeti személyazonossága már 1945-ben. Ki állította össze a listát, kinek a birtokában van, ki adhat ki róla fénymásolatot? A nagy hatalmú amerikai Joint (American Jewish Joint Distribution Committee), a világ legnagyobb nemzetközi zsidó humanitárius segítségnyújtó szervezete. Wieselnek (vagy egy ügynöknek) nem volt nehéz bejutnia ide, hogy manipulálja a névsort…

Ismét Falusy Mártont kell idéznünk, aki alighanem pontosan rátapintott Wiesel franciaországi identitására: „Mielőtt kutakodni kezdtem, eszembe jutott Az éjszaka című könyv előszavát író François Mauriac egyik naplójegyzete. Elie Wiesel 1956-ban mint újságíró ismerkedett meg a világhírű íróval, aki évekkel később így emlékezett vissza első találkozásukra: »Amikor elmondtam ennek a fiatal izraeli újságírónak, aki interjút kért tőlem, hogy a feleségem a megszállás alatt egy gyerekekkel telezsúfolt vonatot látott az Austerlitz pályaudvaron, ennyit mondott: ’Én is köztük voltam.’ Ezekkel a szavakkal született meg a barátságunk.« Elie Wiesel egyik későbbi könyvében cáfolta Mauriac szavait, mondván, »bizonyára arról beszéltem, hogy zsidó gyerekekkel együtt voltam a lágerben«. Mauriac szavai azonban szöget ütöttek a fejembe. Miért ne hinnénk neki? Pláne akkor, ha azt is tudjuk, hogy Elie Wiesel – annak ellenére, hogy már fél évszázada az USA-ban él – máig franciául írja műveit, holott saját bevallása szerint csak a háború után tanulta meg a nyelvet. [De hogy tanulta akkor is? Sehogy. Valós lehetőség, hogy azért, mert nem volt szüksége rá, mert már tudta. Íme: „A vezetőség francia tanfolyamokat szervez. Én elmulasztom őket. Mire lenne jó? Jobb dolgom is van annál, mint hogy a rendhagyó igék ragozását és az igeidők egyeztetését magoljam. Hát a rajzórák? A Midráshoz hasonlítva a perspektíva a legcsekélyebb érdeklődést sem kelti bennem. Haszid műveket, misztikus traktátusokat szerzek be.” – 168. old.] Írói nyelve a francia, elképzelhető tehát, hogy azt már gyerekkorában, a háború előtt-alatt – Franciaországban – tanulta meg. Mert itt is éltek Wiesel nevű zsidók. Méghozzá olyanok is, akik éppen […] Nagybocskóról származtak. Onnan, ahol Elie Wiesel anyai nagyapja is élt.

 

Éppen ezért elkezdtem kutakodni a Jad Vasemben, s rátaláltam egy 1908-ban Nagybocskón született Wieselre, akinek a keresztneve nem Slomo, hanem Ignác-Nahum. A felesége Ester, s feleségének anyja Tzipora Feiga. Érdekes, hogy nemcsak a Wiesel vezetéknév bukkan itt fel, hanem a Feig családnév is. Ignác-Nahum és Ester is Auschwitzban halt meg az emléklap szerint, amelyet lányuk, Cipora (Tzipora) Wiesel 1982-ben adott le a Jad Vasemben. Ráadásul ez a Cipora meg is adja szülei születési dátumát: 1908 és 1906.

 

A Cipora Wieselről szóló fenti közléssel semmit sem akarok állítani, csak elgondolkodtatott a név. S Cipora pontos adatközlése. Ahogy […] Yaakov Fishkovitz is pontos adatokkal szolgált. Elie Wiesel és állítólag életben maradt két húga [valójában nővéreiként emlegeti őket] azonban nem törődött a holtak emlékével. Saját halottaik emlékével. Vajon miért?”

Wiesel állítólagos Cipora húgával azóta törődött valaki. Egy bizonyos P. Fazzini (?) az USU (sic!)-beli Hamiltonból 2009-ben kiállított egy emléklapot Vizel Tzipora névre, akinek apja SHLomo (így!), anyja Sara [Feig] (a biztonság kedvéért így, nehogy összetévesszük valaki mással!), születési éve, kora ismeretlen. Vajon honnan tudta, hogy Vizelnek kell írnia, amely családnéven az 1928-ban született Lazart is bejegyezték? De akkor azt hogy nem tudta, hogy Ciporát Wiesel szerint nem ezen a keresztnéven anyakönyvezték? „Cipora fiatalabb [volt nálam]. Születési bizonyítványán Judit néven szerepel (a román hatóságok nem fogadtak el bizonyos zsidó neveket)”… (24. old.). Vagy csak egy regényhőssel gazdagította az áldozatok listáját?

Bihari Csilla

(Kuruc.info)

Köszönettel Grüner Miklósnak, aki beemelte a köztudatba Elie Wiesel szélhámiaügyét, és azóta is pénzt, fáradságot nem kímélve próbálja elérni a csaló leleplezését. Könyvét a Fontár Bt. terjeszti (1036 Budapest, Tímár u. 1–3.). Időpont-egyeztetés szükséges Decsi Imrével (+36 30 377 9855, vagy fontar2@gmail.com).

Kapcsolódó:

- "A magát Elie Wieselnek mondó személy hamis személyazonossággal érkezik Magyarországra"

- "A világnak meg kell tudnia: Elie Wiesel szélhámos"