A méd változat

A görög történetíró, Hérodotosz a következőképen örökítette meg a médek királyának álmát: „A királyi hatalom Asztüagészra, Küaxarész fiára szállt. Ennek született egy Mandané nevű lánya, akiről azt álmodta apja, hogy testéből forrás fakad, amely nemcsak városát, hanem egész Ázsiát elborítja. Álomlátását elmesélte álomfejtő mágusainak, de mikor megmagyarázták neki álma jelentését, nagyon megrémült. …Álomlátását ugyanis az álomfejtők úgy magyarázták, hogy leánya sarja foglalja el a trónt.”

Ebben, a Kr. e. 6. századra keltezhető mondában a születendő gyermek nagyságáról nem anyja, hanem a nagyapa, vagyis az éppen regnáló király szerzett tudomást. A médek egy nagy fával azonosították a jövendő nagy uralkodó hódításait, mely kiterjed az egész Ázsiára. Mandanét apja hozzáadta egy perzsa közrendűhöz és a frigyből tényleg egy nagy hódító született, Kürosz, a nagy perzsa birodalom megalapítója, a volt szkíta területek újraegyesítője.

Emese álma

Anonymus gesztája Álmos fejedelem születéséről a következő történetet jegyezte fel: „Az Úr megtestesülésének nyolcszázkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.”

A magyar történetben szereplő Magóg királyt sokan a médekkel azonosítják, így elképzelhető, hogy a történet már az ősi elő-ázsiai szkíta népek között széles körben ismert volt. A két történet között annyi eltérés található, hogy a médeknél a jövendő nagyapa, míg a magyaroknál az anya látja a különös álmot. A másik eltérés a jövendő nagyságot jelző fa, illetve forrás, a két ősi természeti elem a Földanya vagy a mi Boldogasszonyunk megnyilvánulásainak tekinthető.

OB