|
Egy középkori népirtás háttere
barikad.hu 2012.03.20. 18:03
 A hazai és a nemzetközi könyvek és tanulmányok sokaságában őseinket vérengző harcosoknak ábrázolják, akik sorra gyilkolták le a nyugaton élő városlakókat.
Hallgatnak viszont egy kegyetlen népirtásról, melyet I. Dagobert frank király rendelt el 631-ben és ennek révén egyetlenegy éjszaka nyolcezernél is több bolgár esett áldozatul a bajorok dühének.
Avar-bolgár ellentét
Fredegár krónikája a 7. századból való, ami azt jelenti, hogy a szerző kortársa lehetett az avar-bolgár összecsapás szereplőinek. Nézzük, hogy mit is írt a krónikás: „Ebben az évben, vagyis 631-ben a hunoknak is nevezett avarok birodalmában, Pannoniában heves küzdelem támadt arról, hogy ki legyen a trónutód. Az egyik trónkövetelő az avarok, a másik a bolgárok közül került ki. Ketten hadba szálltak egymással, végül is az avarok a bolgárok felé keveredtek. A legyőzött bolgárokat, kilencezer férfit asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt kiűzték Pannoniából; ezek Dagobertushoz fordultak és kérték, hogy fogadja be őket a frankok földjére s maradhassanak ott. Dagobertus parancsot adott, hogy egyelőre a bajorok fogadják be őket. Telelésre a bolgárok szétszóródtak a bajorok házaiban. Ekkor Dagobertus parancsot adott, hogy egyazon éjszakán Bajorországban ki-ki a saját házában gyilkolja meg a bolgárokat asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Ezt a parancsot a bajorok teljesítették. Nem maradt életben a bolgárok közül senki, csakis Alkiokusz hétszáz férfival és azok asszonyaival és gyermekeivel, akik a vendek határtartományaiba menekültek. Alkiokusz sok-sok évig élt ott övéivel Vallukusznál, a vendek vezéreinél.”
 Az Óperencián túl
Dagobert, frank király 629 és 639 között uralkodott a frankok földjén és fennhatósága alá vonta a bajorokat. Az ő nevéhez köthető a középkor egyik legvéresebb népirtása, melynek révén több mint nyolcezer bolgár harcost és családját mészárolták le egyetlen éjszaka alatt. A népirtásból megmenekült bolgárok a mai Felső-Ausztriában telepedtek le, ami az Enns-folyón túl van, a terület nem más, mint a magyar népmesében a világvégét jelentő Óperenciás tengernek felelt meg. Nagyon valószínűleg, hogy az avarok trónjára pályázó Alkiokusz kíséretével menekült csak meg a bajor vérengzésből és a közelben kerestek menedéket, ahová már nem ért el Dagobert keze. A bajorok és az Enns-folyó között élt a vend Vallukusz vezér népével, és ők befogadták a menekülteket. Egyesek az eseménysort Karinthiába helyezték, azért, mert ott is éltek vendek, de sokkal valószínűbb, hogy a bolgár harcosok egy, a bajorokhoz közel leltek új hazára.
Avar-bolgár kapcsolatok
A kárpát-medencei avar történelem akadémikus értékelése meglehetősen zűrzavaros, mintha az lenne a céljuk, hogy a második hun királyságot létrehozó és a Kárpát-medencét újraegyesítő Bajánt és népét minél gyorsabban eltűntessék a történelemből és helyettük fiktív szláv és germán népek szerepét hangsúlyozzák. A 7. század harmincas éveinek történéseit is eléggé zavarosan tárják elénk, ebben olvashatunk arról, hogy az avarok birodalmának épségét a bolgárok veszélyeztették, akik Kuvrát fennhatósága alatt egyesültek. Majd később azt olvassuk, hogy a bolgárok alapító kánjának fia, Kuber bebocsátást kér Pannoniába, ahol az avar kagán alkirályi ranggal jutalmazza meg. Igaz, később a Sirmiumba helyezett bolgár királyfi fellázad és népével inkább délre, Thesszaloniki környékére vonul. Vajon mi is történhetett?
Belharcok nyomán
A történészek szerint a 630-as években az avarok hatalma lehanyatlott és trónöröklési harc dúlt a vezető nemzetségen belül, valószínűleg erről tett említést Fredegar fent említett krónikája. Ebben ugyan a bolgárok szerepelnek, de néhány kutató, így a bolgár Zlatarski nem tartja kizártnak, hogy azok nem a Kuvrát-vezette bolgárok, hanem olyan kutrigur hun törzsek lehettek, akik közvetlenül a Kárpátok keleti felén éltek és a bolgárok szövetségi keretéhez tartoztak és ezért a bolgár nevet viselték. Kuvrát udvara jóval messzebb feküdt, az Azovi-tengertől északra, Poltava környékén, a Dnyeper-folyón innen, ami azt jelenti, hogy az ő közvetlen uralma nem terjedt el a Kárpátokig, az avar felségterületig. A bolgár-avar trónharcokra egyik lehetséges magyarázat lehet az, hogy házassági kapcsolatot létesítettek és a megerősödő bolgárok a frigyből származó utódot, jelesül Alkiokuszt akarták a trónra segíteni, kihasználva a kárpát-medencei zűrzavaros állapotokat. Az avarok korántsem gyengültek meg annyira, hogy ne tudjanak leszámolni a külső ellenféllel, mind a trónkövetelő Alkiokuszt, mind az ellenük fellázadt Kubert elzavarták.
OB
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
