Az újonnan létrejövő szociális-foglalkoztatási szövetkezeti forma esetén követelmény lesz, hogy legalább 500 természetes személy, illetve legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat legyen a tagja. Célja a szociálisan hátrányos helyzetű tagjai számára munkalehetőség biztosítása, illetve szociális helyzetük segítése, hosszú távon pedig a közfoglalkoztatásból való kitörés segítése más eszközökkel. Ilyen lehet a növénytermesztés, az állattenyésztés, a gyümölcsfeldolgozás, a pályázatírás, a szociális boltok üzemeltetése, a szakipari tevékenység, vagy például a családi játszóház, napközi üzemeltetése. A kormány mindehhez nemcsak 5 milliárd forint állami támogatást, hanem termelőeszközök, állatállomány és termőföld akár hosszú távú kölcsönadását is tervezi.

Valami felfoghatatlan dolog miatt most nem halljuk a megélhetési jogvédők felhördülését, a magyar lakosságot érintő nyilvánvaló diszkrimináció miatt, miután csak abban az esetben lehet állami támogatásra ácsingózó, minden féle illetékmentességi és egyéb kedvezményeket is élvező, szociális-foglalkozási szövetkezetet létrehozni, amennyiben legalább egy nemzetiségi önkormányzat a tagja. Vagyis 500 dolgozni kész magyar ember szövetkezése, itthon, Magyarországon kevés ahhoz, hogy a magyar kormánytól hátrányos helyzetük jobbítására támogatást kaphassanak. Mindenképpen be kell vonni a cigányokat, akiket ugyan nem említ a törvényjavaslat, de feltételezhetően nem a német nemzetiségi önkormányzatok lesznek érdekeltek az újfajta szociális szövetkezetek megalakításában.

A törvényjavaslat további érdekessége, hogy ezentúl törvényesen is el lehet lopni – na, jó: kölcsön lehet venni – a közfoglalkoztatásban használt munkaeszközöket, állatállományt (2 év), sőt termőföldet lehet kapni (10 évre) amennyiben a kölcsönvevő a foglalkoztatási szövetkezetben dolgozik. Ennek haszna a kölcsönvevőt illeti, az esetleges kára pedig a magyar államot, az önkormányzatokat meg az adófizetőket, igaz, ez utóbbira már nem tér ki a javaslat. Mint, ahogy arra sem, hogy hogyan biztosítható legalább minimálisan a hozzáértés, a szakértelem, azoknak a feladatoknak az elvégzéséhez, amelyektől a hátrányos helyzetből való kitörést várják.

Az pedig külön átgondolásra érdemes, hogy milyen szerepet is szánnak ebben az egészben a dolgozni akaró magyaroknak. A foglalkoztatási szövetkezet, igen leegyszerűsítve, azt jelenti, hogy tagjai szövetkeznek a munka közös elvégzésére, melynek haszna (fizetés, termés, stb…) az egyéné. De, ha valaki magától képtelen dolgozni, még ha lehetősége is van rá, és nem műveli a kapott földet, nem gondozza az állatot, értékelhetetlen munkát végez, kárt okoz, akkor közösségben jobban teljesít majd? Mikor tömegével vannak, akik megcsinálják – mert meg kell csinálniuk – helyette? Igen, van olyan, hogy a közösségi erő, az egyén szégyenérzete miatt, előre visz. De azok, akik évtizedek óta csak a dolgozó emberek vérén éltek (=segély), azokról komolyan feltételezi ezt a fajta szégyenérzetet a kormány?

Továbbra is kötelező a magyarnak dolgozni a cigány helyett, de most már közvetlenül és látványosan? Nekem erről az jut eszembe: törvényesített csicska tartás.
Van még néhány tabu, amit le kell döntenie a magyarságnak…!

Bertha Szilvia

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés