|
Pontuszi szkíta telepek
barikad.hu 2012.03.29. 11:42
 A Fekete-tenger északi felén, a Krím-félszigeten nem volt hosszú életű a görögök és a szkíták barátsága. A Kr. e. 2. században keleti rokonaink elűzték a hajós népet és maguk vették ellenőrzés alá a tengerpartot.
Mezővárosok nyomában
A Krímben folyó ásatások révén jó néhány szkíta települést tárult fel. A tengerpart közelében Kara-tobe, Csajka és Kerkintisz üdülőtelepek közelében egykoron virágzó városok sorakoztak, melyek építését a szakemberek a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 2. század közé helyezték. Néhányat külső támadástól tartva megerősítettek, mások viszont megmaradtak falusi jellegűnek, alapterületük nem haladta meg a 2 hektárt. A szkíták egyedi módon erősítették meg városaikat. A régészek közül Daserszkaja jelentette ki elsőnek, hogy a Krímben tipikus szkíta építési móddal van dolgunk. A települést körülárkolták és a peremét kőfallal rakták ki. Az árokrendszer felett egy kőhíd emelkedett, azon lehetett bejutni a városba. A megerősített városok védelmében szkíta őrök figyelőtornyokon ellenőrizték, hogy nem közeledik-e ellenség. A legjobban fennmaradt árokrendszer Beljanszkban található meg.
Családi házas övezet
Jó állapotú házak maradtak meg a Csajka közelében kiásott szkíta településen, a régészek ott rekonstruálni tudták, milyen körülmények között éltek városlakó őseink az ókor folyamán. A városok negyedekre voltak osztva, azokat keskeny utcák szelték át. A belvárosban családi házak sorakoztak, melyek méretei a lakók anyagi helyzetétől függően változtak. Átlagban két szobás házak épültek, a jómódúak azonban akár 5 szobás, belső udvaros házakban éltek.
Fejlett mezőgazdaság
A települések fő megélhetési forrása a mezőgazdaság volt, a szkíta városok igazi termény elosztó központként működtek. A településen belül hatalmas gabonatárolók maradványai kerültek napvilágra, azokban néhány tonna gabona biztosan elfért addig, míg el nem szállították rendeltetési helyére. Úgy tűnik, hogy a szkíta gabona továbbra is fontos exportcikknek számított a fekete-tengeri övezetben. A településeken sokféle haszonállatot tartottak, nagy számban marha, juh, disznó és ló csontok kerültek elő. Őseinknek eszerint nem kellett a kései szlávoktól „átvenni” a disznótartásra és a mezőgazdaságra vonatkozó szavakat, láthatóan eleink jóval a „szlávok” megjelenése előtt mesterei voltak az állattartásnak és a földművelésnek. A régészek felfigyeltek áldozati gödrökre, ahol birkacsontok hevertek, ami arra utal, hogy a fekete-tengeri szkíták megmaradtak őseik hitén (táltoshit) és isteneik számára időnként állatokat ajánlottak fel. Nemcsak jószágokat tartottak, hanem jól értettek a tengeri halászathoz is, az egyik jellegzetes mesterségük a delfinhalászat volt.
Beltengeri kereskedelem
A szkíták számára az égei-tengeri görög kereskedelmi partnerek továbbra már nem játszottak fontos szerepet, a szkíták terményeiket és kézműipari áruikat a Fekete-tenger keleti és déli partján élő rokonaik között értékesítették, elsősorban a pártus-szkíta Boszporuszi királysággal és a kolkisziakkal ápoltak jó kapcsolatot. A déli parton pedig Szinope felé szállították javaikat, úgy látszik, hogy ehhez az egyetlen görög városállamhoz továbbra is baráti szálak fűzték a szkítákat.
OB
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
