A régi Edessza

A régi hagyomány szerint Edesszát, a régi Urhajt Nimród király alapította. A történeti források igazolták a mende-mondáka, mert a városban tényleg egy ősi mezopotámiai nép, a hurri telepedett meg, majd utódaik alatt a város tovább gyarapodott. A Kr. e. 1. században a pártusok engedélyezték az Abgaridák számára az önálló királyság létrehozását, akik egyes vélemények szerint arméniai, mások szerint szír származásúak voltak. Nem zárható ki a pártus kapcsolat sem. V. bgár király akkor került kapcsolatba a keresztény tanokkal, amikor súlyosan megsebesült egy keleti háborúban és már járni is alig bírt. Akkor értesült Jézus csodáiról és a krónikák szerint annyira megragadta a róla keringő történetek, hogy azonnal levelet írt neki és meghívta városába.

Abgár levele

Az edesszai király levelét a 4. századi keresztény történetíró Euszebiusz örökítette meg, onnan vehette át az arméniai Horenei Mózes. Eszerint Abgár értesült arról, hogy az Isten fia, Jézus ellen Jeruzsálemben zúgolódnak a zsidók, ezért felajánlotta a Megváltónak, hogy költözzön hozzá és ő megvédi életét. A levelet Fülöp és András apostolok adták oda Jézusnak, aki Tamást kérte meg, hogy válaszoljon rá. A filológusok kései hamisítványnak tekintik a levelet, szerintük nem íródhatott a 2. századnál korábban, arról viszont elfeledkeztek, hogy a levél nem eredetiben, hanem másolások útján maradt fenn és úgy került bele a fent említett krónikákba, így a szövegben elég sok torzulás is keletkezhetett.

A válaszlevélben Jézus értesítette a királyt, hogy elküldi hozzá Tádét, hetven tanítványának egyikét, hogy gyógyítsa meg. A hagyomány szerint egy kendőt is küldött neki, amelyen Jézus arcképe volt látható. Ezt a korabeli feljegyzések mandülionnak nevezték, amely nem emberkéz általi festményt jelentett. Van olyan elképzelés, miszerint a torinói leplet kapta meg Edessza ura.

Tádé sikere

A városba érkező Jézus tanítvány nemcsak az uralkodót gyógyította meg, hanem az összes szenvedő kínján enyhített. A városlakók közül hálából sokan áttértek az új hitre, így a 1. század közepén nem a sokat propagált Rómában és Antiokhiában, hanem Edesszában alakulhatott ki a kereszténység valódi központja. Nem kizárt, hogy a sikeres misszió miatt társai Tádét választották meg a kelet egyik vezetőjének, akinek kultusza töretlen a keleti egyházakban.

Agbár király – a leveleinek tanúsága szerint – meg akarta bosszulni Jézus keresztre feszítését és hadjáratot készített elő a zsidók ellen, de a térségben uralkodó rómaiak végül ezt megakadályozták. Sajnos, a keresztény hit nem bizonyult tartósnak a 1. század közepétől, sajnos király halála után Kr. u. 50 körül belháború vette kezdetét és örökösei nem támogatták a fiatal vallás elterjesztését. Jézus tanai majd csak a 2. századtól vertek ismét gyökeret.

OB