Németország a mai napig viseli a terhet a II. világháború, a vészkorszak alatt elkövetett bűneiért. A német nép bűntudatát kihasználva Izrael vég nélküli jóvátételre kötelezte ezt a népet, amely szólni sem mer, nemhogy kritizálni a cionista rezsim sorozatos bűntetteit. Izrael sérthetetlensége, minden törvény felett állósága abból adódik, hogy a cionista álláspont szerint a kiontott zsidó vér örökre, lemoshatatlanul tapad a németekre, bűnhődésre kötelezve még azokat a németeket is, akiknek – Helmut Kohl szavaival élve – megadatott a kegyelem, hogy a vészkorszak után szülessenek.

Az izraeli álláspont eddig akadálytalanul érvényesült: a németek  szótlanul tűrtek, és zokszó nélkül fizették a jóvátételt. Csakhogy most akadt valaki, aki megtörve a hallgatás falát ki merte mondani az igazat. Mindazt, ami az évtizedek során a németekben felhalmozódott, és amit eddig nem mondhattak ki.

De minden bűnhődés véget ér egyszer, a nép, amely sokszorosan megfizetett bűnéért, végre kimondhatja: a vészkorszak nem indok arra, hogy Izrael sárba tiporhassa a demokratikus értékeket, sorra követhessen el emberiség elleni bűntettet ártatlan palesztin gyerekek és asszonyok kegyetlen legyilkolásával.

Izraelnek nem adatott meg a jog, hogy büntetlenül ugyanazokat a bűnöket kövesse el a palesztinokkal szemben,  mint amilyeneket a II. világháború során a zsidók ellen a németek elkövettek.

Günter Grass azért bátor, mert ki meri jelenteni: az antiszemitizmus vádja nem gátolhat meg senkit az igazság kimondásában. Vállalni kell az antiszemitizmus bélyegét, mert aki e vádtól visszarettenve hallgat, és némán szemléli a cionista rezsim bűntetteit, az maga is cinkossá válik. Azok, akik attól rettegnek, hogy őket antiszemitáknak bélyegzik, azok a valóban antiszemiták. Az antiszemitizmustól való félelem alakította ki az USA-ban az iszlamofóbiát, ”a minden muzulmán terrorista” elméletet.

Grass bátor kiállásával lerántotta a „nyugati” országok képmutató magatartásáról a leplet: attól rettegve, hogy a cionisták majd antiszemitizmussal vádolják őket, némán elnézték, hogy Izrael hatalmas atomarzenált halmoz fel, miközben éppen Iránt vádolja azzal, hogy atomfegyverhez akar jutni.

A nyugati országok pontosan tisztában vannak vele, hogy Irán nem állít elő atomfegyvert, de Izrael nyomására életbe léptetnek szankciókat és gazdasági embargót az iszlám ország ellen, képmutatóan és szolgaian engedelmeskedve Izraelnek.

Nem lesz ez így sokáig, a hallgatás fala leomlott. A német pártok, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt kiálltak Grass mellett, ahogy más országok értelmiségei is. E vers megjelenésével szabad lett kimondani az igazat, azt, amit eddig kötelező volt eltitkolni.

Günter Grass megnyitotta a kaput, Nyugaton is kimondta azt, amit eddig egész Európában egyedül a Jobbik mert képviselni. A nyugati értelmiség felelőssége, hogy tud-e élni a lehetőséggel, és a világméretű konfliktus elkerülése érdekében ki meri-e bátran mondani azt, amit eddig Izrael kapcsán nem volt szabad.
 
Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés