Fónagy János államtitkár szívélyes támogatásáról biztosította az Élet Menetéhez csatlakozó fideszes fiatalokat, olvasható a szívet-lelket melengető hír a Fidelitas honlapján. Az ifjak azért döntöttek a csatlakozás mellett, írja a szervező, mert elfogadhatatlannak tartják „a magukat nemzeti radikálisnak beállító képviselők” antiszemitizmusát. Az idézőjeles minősítés után szeretnénk megtudni az ifjaktól, hogy ha nem a Jobbikot, akkor kit tekintenek nemzetinek és radikálisnak?

Bizony, szerfelett fölháborodtak az igazi nemzeti fiatalok a Jobbik országgyűlési képviselőinek magatartásán, s fölkorbácsolt indulataik lefestésére a magyar történelemből előrángatták a jobb utósorsra érdemes Könyves Kálmán királyunkat is. A Szent István királyunk keresztség előtti nevével ékeskedő fidelitasos honlapíró, az Élet Menetének házon belüli szervezője eléggé képzavarosan keveri össze a jó Kálmán király által valóban nemlétezőknek nyilvánított „csodatévő hölgyeket” (strigas) a boszorkányokkal, de ezzel nem érdemes foglalkoznunk, mert elsődleges célunk nem a történelmi ismeretterjesztés, hanem a menetelés helyes útjának megmutatása.

A történelmi ismeretek hiányosságánál sokkal érdekesebb számunkra a Fidelitas honlapjára kitett bejelentés, miszerint az Élet Menetéhez csatlakozó ifjakat támogatásáról biztosította a jó öreg Fónagy János elvtárs bácsi, államtitkár, emberjogi harcos, kiérdemesült antifa, s nem utolsósorban a kádári korszak nyomuló, a komcsi pártközpont által megbecsült Borsod megyei közéleti embere. Arról a Fónagy elvtiről van szó, akit személy szerint is „aljas módon támadnak” a gaz antiszemita jobbikos képviselők, olvashatjuk a felhívásban. Fónagy elvtárs az egyetem elvégzése után – oda sem nagyon vettek föl akárkit – már a múlt század '70-es, '80-as éveiben kiérdemelte a pártvezetés bizalmát, s ezért egyik vezetői beosztást a másik után aggatták a nyakába. Putnokon, Ózdon, Miskolcon és másutt jó elvtársként volt ismeretes. Nem csoda, hogy az ifjak büszkék a mentorukra.

 

A Fidelitas ifjai – Fónagy et. áldásával – a fölhívásuk szerint azért is vonulnak az Élet Menetében, mert az antiszemita jobbikosok, a szóhasználatukat idézve, „rossz képet festhetnek hazánkról.” Nos, kedves ifjú demokraták, ha valóban a „hazánkról rossz képet festők”, az embertársainkat meghurcolók, meggyilkolók, megkínzók vagy az őket hazájukból elűzők, a történelmünket eltagadók és meghamisítók ellen kívánnak ágálni, akkor nekünk lenne egy javaslatunk a menetelésre kiválóan alkalmas, történelmi emlékeket ébresztő útvonalra.

A lobogó fáklyák fényében ezen az útvonalon emeljék majd magasba Rákosi Mátyás, Piros László, Korvin Ottó, Kun Béla, Farkas Mihály, Apró Antal, Péter Gábor és még sok más neves és kevésbé neves zsidó gyilkos, kínzólegény, komisszár kinagyított fényképét. Azoknak a fotóját szíveskedjenek magasba emelni, akik miután a szovjet tankok fedezékében a moszkvai emigrációból 1944-45-ben visszasompolyogtak Magyarországra, s goj kommunista tettestársaikkal együtt magyarok tízezreit nyomorították, gyilkolták meg, kínozták vagy kényszerítették a haza végleges elhagyására.

A menetelés útvonala kezdetének mi az Andrássy út 60. szám előtti részt ajánljuk, mert itt szép számban „dolgoztak” a népi demokrácia ellenségeit, a nyilas és ki tudja, hogy még milyen jelzővel illetett magyarok hatástalanításán tevékenykedő zsidó pribékek. Az Andrássy útról kiindulva, kis kitérővel, érdemes lenne érinteni a Köztársaság téri egykori pártházat, majd tovább menetelni egészen a Fiumei úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában a feltámadás reményében örök álmukat aluszó zsidó tömeggyilkosok sírjáig. (R. M. sírját pont az ellenkező irányban, a Farkasréti temetőben találják.)

Ha a menetelés végén már az utolsó fáklyát is eloltották, a meghitt emlékezés csendjében szép halkan föltehetnének néhány kérdést egymásnak, vagy az önöket talán elkísérő Fónagy elvtársnak: miért van az, hogy a Fidelitas – a nagy öregekről nem is beszélve – nem szokott menetelgetni, mondjuk például a tragikus sorsú temerini fiúkért, a felvidéki nyelv- és állampolgársági törvény, vagy a rendszeres délvidéki magyarverések ellen? Eddig miért nem tetszettek vonulgatni a Délvidéken 1944-45-ben, csupán a magyarságuk miatt bestiális módon legyilkolt több tízezer magyar polgári személy emlékére? Ha kérdéseinkre megtalálják a helyes és megfelelő választ, kitehetik azt a honlapjukra, vagy elküldhetik a Kuruc.info szerkesztőségébe.

Ujj Ignác