Határjárás és áldás

A római katolikusok szinte a mai napig körmenetet tartanak a falvakban, hogy megszenteljék a szárba szökő búzát, ezt a nép búzaszentelésnek hívja. Ez a kifejezés csak nálunk honos, más keresztény országokban a termésszentelés terjedt el. A szokás az ősi „pogány” hitvilágban gyökerezik, amely úgy tartotta, hogy a gabona növekedéséhez égi áldásra van szükség. A körmenet általában a plébániatemplomtól indul el a határba és útközben a mindenszentek litániáját énekeli. Amikor a búzamezőkhöz érnek, a pap elvégzi az ősi táltoshitű szertartást, vagyis a négy égtáj felé fordulva megáldja a búzát és áldást kér a körmenet résztvevőire. Ezt követően a körmenet visszakanyarodik a templomba.

A néphagyomány nemcsak a mezőn növekvő búzának tulajdonít különleges erőt, hanem az abból készült koszorúknak és egyéb dísztárgyaknak is. sok helyen koszorúkat készítettek búzából, melyeket a templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap után levették, és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen. Koszorút a beteg feje alá is helyeztek, gyógyító erőt tulajdonítva a szentelt búzának. Volt, ahol templomi díszeket készítettek a megszentelt növény szárából, amelynek óvó-védő erőt tulajdonítottak. Márk napján a nappali körmeneteken kívül esti könyörgéseket is tartanak a templomokban, hogy az Isten védje meg a vetéseket a fagytól, a jégesőtől és a fagytól.

Mágikus védelem

A búzaszentelésnek különleges erőt tulajdonítottak, a megáldott búza állítólag elűzi a betegséget, megóvja a bajtól a háziállatokat is. A palócoknál a baromfik elé szórtak a különleges búzaszemekből, hogy elkerüljék a dögvészt. Bálint Sándor gyűjtéséből ismert, hogy Medvesalján, Almágy községben a gazdasszony a szentelt búzából a tyúkok, kacsák elé szórt, hogy ne érje őket kár. Ugyanitt, amikor a karácsonyi morzsával füstöltek, szentelt búzát is szórtak közé, hogy a hatást fokozzák. Az imakönyvbe tett búzaszálnak gonoszűző erőt tulajdonítottak a magyar nyelvterület számos vidékén. A bukovinai székelyek a megszentelt búza főzetét a lábfájás legjobb ellenszerének tartották. A szegedi kenyérsütögető asszonyok Szent György-napi harmatot és szentelt búzaszálat tettek a kovászba, hogy a kenyér szépen keljen. A szentlet búzakalászból egy szálat a férfiak kalapjukba tűztek, hogy elhárítsák a boszorkányok vagy a szépasszonyok rontását és igézését. Nagyon érdekes szokás maradt meg Palócföldön. Az idős asszonyok onnan, ahol a pap a búzaszentelés közben állt, földet vittek haza, és a méhkaptárak előtt széthintették, hogy a méhraj ne menjen el. Máshol a megszentelt szemekből tartottak a háznál és vihar idején a tűzre vetettek belőle, vagy az eresz alá dugták, hogy megvédje őket az égi háborútól.

Terményjósló szokások

A Kárpát-medence egyes vidékein ősi időjárás-és terményvarázslást végeztek. Csépán a mák, a Mura-vidéken az indás növények vetésére tartották alkalmas időpontnak. A Mura-vidékiek szerint: „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz”.

OB