Akikért a harangok szólnak

Deres.tv  2012.07.21. 18:02

A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik legjelentősebb eseménye, amelynek során 1456. július 4–21. között a keresztények hősiesen védték Nándorfehérvár várát, és ezzel egész Európát II. Mehmed oszmán szultán több mint tízszeres túlerővel ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.

 

Az oszmán uralkodó II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, és  gályazár alá a Dunát.  Július 14-én Hunyadi ezt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson sógora Szilágyi Mihály várat védő seregének. Hunyadi az egyre csüggedő katonákba lelkesedést öntött, akik ez után sokszoros túlerővel szemben is hősiesen védték Nándorfehérvárt. Török krónikások is megemlékeznek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az egyik torony fokától a török zászlót kitűzni igyekvő janicsárt. Ez csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét.

 

Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és most már zavarodott oszmán seregeket a magyarok visszaszorították. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes keresztes seregével kitört a várból és szétkergette az ostromló oszmán hadakat.

 

Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.

 

A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadal dicsőségét hírdeti.