Vajon mikor volt e rádió elmúlt 22 évében egyetlen egyszer is példa arra, hogy amikor az izraeli állami terror az égből vagy a földről csapott oda palesztin vagy libanoni csecsemők, nők, gyermekek ezreinek, hogy együttérzően szólt volna egyedenként, kiket is öltek meg a 21. századi izraeli barbárok? Mikor?

Tegnap végre az azonos mércét számon kérve szólalt meg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter (lásd mai nemzetközi sajtószemlénket ITT.) Az orosz külügyek vezetője arra reagált, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője azt jegyezte meg a Damaszkuszban az ottani államfő több vezető tisztségviselője életét követelő merényletről: „az nem volt meglepő”. A terrorizmus közvetlen fehérre mosása és igazolása, mondta Lavrov, aki még odavágott Susan Rice amerikai ENSZ nagykövetnek is, aki azt javasolta, hogy a damaszkuszi bombamerénylet nyomán meg kellene erősíteni az ENSZ alapokmánya azon fejezetét, amely jóváhagyja az erő alkalmazását. „Ez borzalmas állásfoglalás összességében és nem találok szavakat, hogy kifejezzem ezzel kapcsolatos véleményünket”, monda Lavrov.

Ugye értjük? Amikor a palesztinok végső kétségbeesésükben röppentyűket lőnek ki gyarmattartóik irányába, az szörnyű terrorcselekmény és akkor Rice asszony nem követeli az ENSZ alapokmánya előbb említett fejezetének megerősítését.

Mi mindent tudunk. Ha a Jobbik vezetése ellen terrortámadást hajtanának végre, nem ülne össze az ENSZ, nem adna ki tiltakozó jelentést az Európai Unió és a hazai balliberális sajtó sandán röhögcsélne, miközben néhány színpadi könnyet is elhullajatana. Ha a budapesti Lauder Javne iskola ellen követne el támadást az al-Kaida, akkor… És a mondatot nem folytatjuk, mert mindenki tudja.

A Nyugat ilyen magatartása, vagyis az azonos mérce alkalmazásának hiánya, és a diszkriminatív megkülönböztetés terror és terror áldozatai között, az al-Kaida malmára hajtja a vizet.

Ezt akarjátok? Akarjátok.
 

Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés