A miniszterelnök megtárgyalta a helyi vezetőségekkel a munkanélküliség és magának a munkásságnak problémáit. Megbeszélést folytatott ezenkívül az élelmezési- és árkérdésekről.

A román ajkúakkal anyanyelvükön beszélt a miniszterelnök. Kiemelte, hogy Erdélybe nem mint hódítok jöttek, mert hiszen Erdély ezer év óta Magyarországhoz tartozott, mert Erdély magyar. Az egész állami szervezet megértést hozott magával.

– Mi egyformának tekintünk minden őslakost. Elfelejtünk minden gonoszságot, amit a magyarságnak itt, a most fölszabadult területen két évtized alatt el kellett szenvednie. Minden őslakosban az országhoz visszatért testvérünket látjuk. Mint protektor jelentette ki, hogy a román közigazgatás és a románság vezetői rosszul vizsgáztak, ő azonban most elrendeli a pótvizsgát, és reméli, hogy az sikeres is lesz.

 

Nagyvárad, szeptember 11. (Magyar Távirati Iroda) A nagyváradi román társadalom küldöttsége megjelent vitéz Rajnay Károly tábornok városparancsnoknál. A küldöttség nevében Magyar Ágoston görögkatolikus nagyprépost és Popovics Vazul görögkeleti főesperes tartottak beszédet. Hangoztatták, hogy minden törekvésük oda irányul, hogy a két román egyház tagjai nyugodtan fogadják az új helyzetet. Megígérték, hogy a magyar államnak jó polgárai lesznek. Köszönetet mondtak a lovagias bánásmódért. Kérték a továbbiakban is a tábornok jóindulatát.

Vitéz Rajnay Károly tábornok válaszában hangoztatta, hogy amikor őt a város élére állították, azzal a gondolattal érkezett Nagyváradra, hogy a múltban hallott és tapasztalt sérelmeket, amelyek a magyarságot a román uralom alatt érték, meggyógyítsa, fájdalmaikat megenyhítse. Ehhez azonban szükséges, hogy a nem magyar nemzetiségű polgárok is támogassák őt törekvésében. Előtte, a katonai parancsnok előtt, egyformán kedvesnek kell lennie mindenkinek, amíg a lakosság azt az irányt követi, amelyet ő nagy felelősségének tudatában a lakosság tudomására hozott. Az élet zavartalan menetét felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül tökéletes egyetértésben és békességben akarja helyreállítani. Kívánja, hogy az őt üdvözlő szónokok a román nemzetiségű lakosságot ebben az ideális szellemben vezessék. A cél az, hogy a magyar államnak hű és megbízható polgárai legyenek. Bízik benne, hogy ezt a szándékot magukévá teszik. Férfi beszél a férfival – mondotta. Beszéde végén megköszönte a küldöttségek üdvözlését.

 

1940. szeptember 12., 09:20

Bukarest, szeptember 12. (Magyar Távirati Iroda) A miniszterelnökség cáfolja, tendenciózusnak és minden alapot nélkülözőnek nevezi a budapesti rádiónak azt a hírét, amely szerint Romániában a magyarokat tömegesen bocsátják el állásaikból.

 

Bukarest, szeptember 12. (Magyar Távirati Iroda) Az Universul csütörtöki száma a román csapatoknak Kolozsvárról való kivonulásával foglalkozva azt írja, hogy a magyar lakosság az utolsó kivonulókkal szemben támadólag akart fellépni, de egy román százados megakadályozta az incidens elhajlását. Délelőtt 9 és 11 óra között Kolozsváron a magyarok megtámadták a városnak románok által lakott részét. A sajnálatos incidensnek a bevonuló honvédség vetett véget. A magyar csapatok bevonulása után egy magyar tiszt elvágta Magyarország és Románia közötti távbeszélő-vezetéket, mire a telefontársaság Kolozsváron maradt igazgatója elhagyta a várost, és Bukarestbe utazott.

 

Bukarest, szeptember 12. (Magyar Távirati Iroda) A csütörtök reggeli lapok megsiratják Erdélyt, mely most már idegen uralom alá került.

Az Universul felsorolja, mit hagytak a románok Kolozsvárott. Európa legmodernebb klinikáját, egy 28.000 tudományos könyvet magában foglaló könyvtárat, egymilliárdot meghaladó városi befektetést és tízmilliárdot meghaladó ipari tőkét.

 

Nagyvárad, szeptember 11. (Magyar Távirati Iroda) Honvédeink kolozsvári bevonulásának napja Nagyáradnak is történelmi napja. Ennek az érzésnek ad kifejezést az a hivatalos hirdetmény, amelyet vitéz Rajnay Károly tábornok, Nagyvárad város katonai parancsnoka adott ki:

– Erdély fővárosának, kincses Kolozsvárnak a rabságból történt felszabadulása és örök időkre az ősi hazába való visszatérése alkalmából a zárórát a mai napon, szerdán, szeptember 11-én kivételesen 24 óráig hosszabbítom meg. Eme szent esemény magasztosságát mindenki átérzi, és joggal elvárjuk, hogy örömének ahhoz méltón kifejezést is ad. A szesztilalmat visszavonom abban a reményben, hogy annak újbóli elrendelésére többé senki sem szolgáltat okot.