Egy másik adat szerint a fogyasztói árak szinte robbanásszerűen növekednek, uniós rekordokat döntögetnek és különösképpen igaz ez az alapvető élelmiszerekre. Márpedig a lakosság döntő többségének jelenleg nem a csúcskategóriás autók és tévék beszerzése a legfontosabb napi teendője, hanem megpróbálja kevéske jövedelmét úgy beosztani, hogy a hó végén még maradjon kosztpénz belőle.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyarországi rezsiköltségek európai mértékkel nézve is kiugróan magasak, akkor igazat kell adnunk egy korábbi sztárriporternek, aki egy újságnak bevallotta, hogy azért költözött el Magyarországról, mert olcsóbb az élet az USA-ban, vagy Olaszországban.

Apropó jövedelem, egy másik hír szerint, a munkavállalók egy jelentős része nem kapott idén bérkompenzációt, a munkáltatók még az erre szánt keretet sem használták ki. Persze ennek igen sok oka lehet, de az viszont biztos, hogy azok a munkavállalók, akik se kompenzációt, se inflációkövető béremelést sem kaptak, idén akár 10%-ot is veszíthetnek bérük vásárlóerejéből. A munkáltatóknak pedig éppen elég teher kigazdálkodni a jelenlegi recessziós gazdaságban a folyamatosan emelkedő járulékköltségeket. Ahhoz, hogy valakinek nettó százezer forintos jövedelmet juttasson, a vállalkozásnak több mint 200 ezer forintot kell előteremtenie, persze mindez természetesen csak a legális foglalkoztatásra igaz.

A foglalkoztatottsági adatok legjobb esetben is csak stagnálnak, a versenyszférában azonban romlanak, a helyzettel – a területért felelős miniszter hurráoptimizmusa ellenére - immáron a kormányfő sem elégedett. Sajnos ez az elégedetlenség nem vezetett el addig, hogy a jövő évi költségvetésben a számokat úgy módosítsák, hogy a fentiekben felsorolt problémák legalább egy része orvoslásra találna.

Marad ugyanaz a maszatolás, amely az elmúlt 22 év gazdaságpolitikáját jellemezte. Egy cél volt, van és lesz, hogy a valóságban kockázat nélkül beáramló tőkét és rablókamatait, ha törik, ha szakad, de folyamatosan fizetni kell. Ebben soha nincs változás és igazából minden társadalmi jólétet szolgáló intézmény (oktatásügy, egészségügy stb.) állapota és az egész ország, a magyar lakosság ennek van alávetve.

Csapás, csapás után és amíg ez így van, ne csodálkozzunk azon, ha sokan már csak az kivándorlásban bíznak. A kérdés csupán, az, hogy mi vagy ki marad itt.

Bertha Szilvia

a szerző a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés