Páratlan kincs

A Kis-Kaukázus hegyvonulatai között megbúvó termékeny völgyek az emberi civilizáció bölcsőjének számítottak. Azon a helyen már a kőkorban korán –legalább a bronzkor korai szakaszában - megtelepedtek az első harcos törzsek, a szkíta népek felemnői. Az utóbbi évtizedben nagyon sok új lelet került elő, de feldolgozásiukat nagyban nehezíti a helyi, örmény kutatók hozzállása, akik a páratlan kincseket nem a korai lovas népek érdemének tudják be, hanem az ősi „örmény” műveltség korai jelét vélik felfedezni bennük.

Sziklarajzok völgye

Jerevántól, a modern Örményország fővárosától délkeleti irányban 220 kilométerre találjuk Sziszian várost, melynek környéke az ókori népek egyik kedvelt lakóhelye volt. Bővízű forrásainál és védelmet nyújtó völgyeinél szkíta népek telepedtek meg, akik a bazaltsziklákba vésve örökítették meg életmódjukkal kapcsolatos jelenteket.

Az eddigi felmérésekből tudjuk, hogy rajzok százai találhatók ott, az ókori művészetei alkotások azonban nem egyediek, hanem nagy hasonlóságot mutatnak a Kaukázus azerbajdzsán részén készített alkotásokkal, valamint a közép-és belső-ázsiai sziklarajzokkal. Lehetséges, hogy a hatalmas eurázsiai sztyeppei övezetben egységes sziklarajz karcolási művészeti divat létezett.

Egy korai áldozati központ

A sziklarajzok szomszédságában örmény régészek felfedeztek egy nagyon különös helyet, ahol megalit kőoszlopok sorakoznak egymás mögött. Ezt a helyet a helyiek csak „örmény Stonehenge”-nek nevezik, hiszen a sztéléket talán öt, de elképzelhető, hogy nyolcezer éve készítették és az Ugtaszar-hegyen máig meg lehet csodálni ezeket.

A környéken találunk még késő ókori és kora középkori albániai kereszteket, sztéléket, de kost ábrázoló szobrokat is, melyek a Kaukázus lovas népei között terjedtek el széles körben.

OB