Különleges leletek

A 11-13. század közé keltezett leletekből kiderül, hogy az ott élt lakosság már a keresztény szokást követve a templom köré temetkezett, ott ugyanis eddig 180 sírt találtak meg. A 9 méter széles templom alaprajza arra vall, hogy nem egyszerű falusi templom állt ott, elképzelhető, hogy az volt a térség egyik jelentős gyülekezőhelye. A régészek számítása szerint még legalább 1000 sír helyezkedhet el a területen. A templom teljes feltárása még várat magára, de már most is bizonyos, hogy nem a megszokott, keleti tájolású szent helyről van szó. A sírokat az ott élő magyarok három koncentrikus árokkal övezték. A temető árokból használati eszközök hevertek: fejsze, ásó, sarló, ép malomkő, abroncsos favödör, ép edények kerültek elő. Mindezek arra vallanak, hogy az Árpád-kori magyarság fejlett mezőgazdasági termelést folytatott és termékeiket helyben fel is dolgozták. Mezőgazdasági ismeretünket pedig nem a szlávoktól tanultuk, hanem szkíta eleink örökítették ránk, akik már az ókortól gabonát exportáltak a görög városállamokba. A templomban talált faragott kő- és téglatöredék magas szintű kézművességre vallanak, melynek őseink mesterei voltak.

Alföldi templomok

A Kiskunságban ismert korai templomok mind félköríves alaprajzúak, de ebbe a típusba tartozik úgy a benei, mint a mizsei templom is, de biztosan ezen kívül több tucat templom épülhetett a 11-12. század folyamán. A falu magját adó és a vallásos életét egyaránt meghatározó hely a templom volt, mely sokszor a régi tálto szent helyekre épültek. Az Árpád-kori templomok stílusának kérdésében, a régészek feltárásainak köszönhetően eddig elkülöníthetők a félköríves, és a gyéren előfordult centrális alaprajzú templomokat.

Egy ítélet nyomán

A régészek a faluban tapasztalt pusztulás nyomai alapján azt feltételezik, hogy az itt élő lakosságot a tatárjárás pusztíthatta el, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a történészek által bizonyított tényt, hogy a Duna-Tisza közén már a tatárjárás előtt átalakult a településszerkezet és a közösségek elhagyták régi falvaikat. Az egyik sírban egy rendellenesen eltemetett férfit találtak, kezét hátrakötözték és úgy helyezték a sírba. Nagyon valószínű, hogy az embert saját közössége büntette meg.

Tázlár szerepe

A föld alól előbukkanó leletek tanúsága szerint a Homokhátság és peremvidéke több ezer éve lakott volt, a bronzkori kultúráktól kezdve sűrűsödnek a leletek, ami nem csoda, hiszen a vidék a Budát Nándorfehérvárat közötti kereskedelmi út mentén feküdt, melyet a középkoriban „via magna”, vagyis Nagy útnak neveztek el. Ebbe a távolsági kereskedelembe szkíta, szarmata őseink is bekapcsolódtak, de a gazdag legelők is vonzották a nagyállattartással foglalkozó törzseket. A mostani ásatás mindenesetre újra bizonyságul szolgált arra, hogy az alföldi régióban érdemes lenne rendszeres ásatást végezni, hogy feltárulhassanak őseink páratlan emlékei.

OB