A karuni kincsek sorsa

Usak tartományban várhatóan 2014 elején nyílik meg az a páratlan kiállítás, mely az Égei-tenger ókori kincseit, köztük a karuni kurgánsírok leleteit mutatja be. Krőzus, lüd uralkodónak tulajdonított alkotások Kr. e. 560 és 546 között készültek, azzal temették el a hihetetlen gazdagságáról híres királyt. A leletekre véletlenül bukkantak rá egy autópálya építkezésen, 1960-ban, Güre település mellett. A kurgánkincsek sajnos nem kerültek szakértői kezekbe, hanem a műkincs kereskedők kezdték fosztogatni a kurgánt és az illegálisan feltárt leleteket kicsempészték az országból. A török kormányzat csak 1985-ben találta meg őket a New York-i Metropolitan Múzeumban. Hosszas tárgyalások után végül a törökök 40 millió dollárért visszavásárolták páratlan ókori kincsekek és azok 1993-ban végleg hazakerültek.

Lüdia virágzása

Lüdia Kisázsia egyik legfejlettebb és leggazdagabb tartománya volt a Kr. e. 12-6. Század között, területe felölelte a mai Izmir és Manisa tartományokat. A történeti források szerint fővárosa Szardisz volt. A lüdök talán máig arról híresek, hogy hozzájuk köthetjük az első állandó értéket képviselő érme verését, az első aranyból és ezüstből készült pénz Kr. e. 7. század közepén-végén került ki a verdékből és forradalmasította a pénzgazdálkodást és a kereskedelmet. Ez az általános értékmérő gyorsan elterjedt az egész Földközi-tenger térségében, majd ezt követően a Fekete-tengeren is.

Lüdök: szkíta utódok

A lüdök hettita utódok voltak, akik a Kr. e. 12. századtól önálló királyságot alakítottak ki, sokan az új-hettita birodalom egyik államának nevezik őket. A nagy görög történetíró, Hérodotosz sokat írt a lüdökről, szerinte a Herakleid-dinasztiából erednek, akik trák eredetűek voltak és 22 nemzedéken át, Kr. e. 1185-től Kr. e. 505-ig uralták Kisázsia nyugati részét. A lüd dinasztia neve összefügg Héraklésszal, a nagy szkíta hőssel, aki a görög történetíró szerint a lovas népek egyik őse volt. Sok ókori történetíró értesült úgy, hogy Omphale, Lüdia urának egyik lánya rövid ideig Héraklészt szolgálta, ebből az együttlétből legalább egy fiú született, de ha figyelembe vesszük a fenti történetíró szkítákról szóló leírását, elképzelhető, hogy a királyi szolgáló akár három gyermekkel is megajándékozhatta a nagy hőst. Az első lüd király nevén már az ókori szerzők is vitatkoztak, Diodorusz Sziculusz és Ovidiusz Lamosznak emlegeti a fiút, míg Pseudo-Apollodorus Agaleusznak, Pauszaniasz Türszénosznak hívja. A Kr. e. 1. században alkotott Sztrabon a korábbi irodalmakat összegyűjtve azt állította, hogy Héraklész fia Atisz volt, tőle származott Lüdosz és Türrhénosz. Ezek az információk alátámasztják a fenti tényt, miszerint a lüd uralkodóház valóban a nagy szkíta hőstől eredt. Az ókori források arról is tudnak, hogy Türszénosz, Lüdosz testvére elvezette népét nyugatra és ő lett az etruszkok őse. Dionüszosz Halikarnasszus ugyan szkeptikus a történetet illetően, szerinte az etruszkok és a lüdök nyelve és szokásai nem azonosak. Az ő megfigyelése azonban nem mérvadó, hiszen a Kr. u. 1-2. században élt tudós már csak kései leszármazottakkal találkozott, akik már jórészt elelejthették őseik örökségét.

OB