Jól tudjuk, világméretű verseny folyik a nyugati  és a kínai modell között. A világ sorsát e verseny kimenetele alapvetően meghatározza.

A napokban az amerikai Pew Research Center felmérést készített Kínában. E szerint a kínaiak 82 %-a optimistán nézett a jövő elé.
Érdemes lenne megkérdezni egy magyart, románt, szlovént, görögöt, spanyolt, vagy amerikait, hogy mi a véleménye saját és gyermekei jövőjéről.

Abraham Lincoln annak idején az amerikai demokrácia eszméjét úgy fejezte ki, hogy az „a nép kormánya, a nép által és a népért”. Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász nemrégiben így foglalta össze az amerikai rendszer lényegét: „az 1 % rendszere, az 1 % által, az 1 %-ért”, gúnyosan átalakítva Lincoln elnök szavait.

Azt is tudjuk, hogy a fejlődő országokban egyre kevésbé figyelnek azon mantrákra, amelyeket a nyugati vezetők hangoztatnak naponta a demokráciáról és a nyugati értékekről. Ők a lényeget nézik. Azt, hogy ki, milyen sikereket ér el.

Azt látják, hogy míg Kínában száz és száz milliók emelkednek ki a szegénységből és válnak a több száz milliós középosztály tagjaivá, Amerikában és a nyugati világban a folyamat fordított.

Állítólag Göring marsall mondta egykoron, ha meghallja azt a szót, hogy „kultúra”, a pisztolyához nyúl. Érdekes lenne megkérdezni, mihez nyúlnak a „demokrácia” szó hallatán azon milliók a nyugati világban, akiknek elveszik fejük fölül a tetőt, miután hatalmas pénzeket fizettek éveken át a bankoknak, vagy kívülről helyezik a fejük fölé azt a politikai vezetőt, akinek egyetlen programja van: miként húzza meg a nadrágszíjat derekuk körül úgy, hogy lélegezni is csak üggyel-bajjal tudnak.
 
Ordosz műhely

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés