A magyar katolikus egyház november 13-án tartja a magyar szentek és boldogok emléknapját. Nem kevés a számuk, hiszen csak az Attilától eredő Turul-nemzetség tagjainak száma meghaladja az egy tucatot.

Emlékezés hőseinkre

Eredetileg november 6-án tartották meg az egyházmegyék ereklyéinek ünnepét, majd 1984-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar úgy határozott, hogy a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezéseit követve, november 13-ra helyezi át ezt a jeles napot, amely nem más, mint egy sajátos magyar Mindenszentek-ünnep.Ezen a napon mindazon kiváló magyar és külföldi történeti személyekre emlékezünk, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik. Vannak közülük olyanok, akik magyar földön születtek, mások idegen földön látták meg a napvilágot, de életük egy részét hazánk területén töltötték, így ők is kötődnek hozzánk. A kanonizált szentek és boldogok mellett azokért is imádkozunk, akiknek nincs külön emléknapjuk, mert ők a hétköznapok ismeretlen hősei és vértanúi, akik életüket áldozták a hazáért. Csak az elmúlt ezer évben több ezerre tehető azoknak a száma, akik véres ütközetekben a hazát védték, dacolva halállal, vagy hosszú rabsággal.

Pannoniai szentek

A magyar szentek és boldogok közül talán legjobban Árpádházi szentjeiket ismerjük, ezért most ismerkedjünk meg azokkal, akik még a császárkorban szenvedtek vértanúságot. Az óskeresztény korból nyolc szentet ismerünk, akik még a hunok bejövetele előtt, a római császárkorban szenvedtek mártírhalált hitükért. Közülük a leghíresebb a savariai születésű Szent Márton, kevésbé ismert szentek a mai Délvidék környékéről eredtek. A négy kőfaragó – Claudius, Castorius, Symphorianus, Nicostratus - azért szenvedtek vértanúságot, mert nem akarták kifaragni a pogány szobrokat. A római katonák ezért őket egy ólomkoporsóba zárták és 293-ban a folyóba vetették. Az ötödik vértanú Szent Demeter volt, aki előbb római katonatiszt volt, majd a délvidéki, sirmiumi egyházi klerikusa lett. Ő is a Diocletianus-féle üldözésnek esett áldozatul, 303-ban végzeték ki. Földi maradványait Thesszalonikibe szállították és az ő tiszteletére épült fel a Szent Demeter bazilika. Képét megtaláljuk a Magyar Szent koronán is. A következő mártír, Szent Quirinus Sziszek (Siscia) püspöke volt, akit hitéért való kiállásért 309-ben öltek meg a rómaiak a mai Szombathely közelében. A hetedik szent Irenaeus, aki Sirmiumban született, egészen fiatalon megkeresztelkedett és kinevezték a település püspökének. Az ő halálát az okozta, hogy nem akart áldozni a pogány isteneknek. 304-ben megölték és hamvait a Szávába szórták. A nyolcadik jeles személy Szent Márton, aki nem szülőhazájában, hanem Toursban kapott magas egyházi rangot.

Rejtélyes félelem

Különös, hogy a késő római vértanúk közül hatnak a földi maradványát a 4. század végén, elmenekítették a hunok elől, attól félve, hogy majd meggyalázzák ezeket az ereklyéket. A félelmetesnek és vadnak tartott lovasok azonban hite miatt egyetlenegy szent embert sem öltek meg, sőt Attila tisztelte a nagy tudású embereket és a hun birodalomban a keresztény misszionáriusok szabadon terjeszthették tanításaikat. Attila utódai, az Árpádok pedig a legkiválóbb és legerényesebbb keresztény uralkodók voltak, akik annyira komolyan vették a tanításokat, hogy sokukat szentté avattak.  Ezzel szemben a nagynak tartott római császárok dühödten vetették rá magukat a keresztényekre, kezükhöz több ezer ember vére tapad.

OB