Szenzációs lelet

Jünnan-tartomány délnyugati részén a régészek olyan gabonamaradványokat és kerámiákat találtak, amely azt bizoyítják, hogy az életet adó búzafajta nem délről, Indokínából, hanem északról, a Sárga-folyó mellől került ebbe a tartományba. Pekingi és Jünnan-tartományban dolgozó régészek 4000 éves elszenesedett köles és búza magvakat találtak az egyik régészeti lelőhelyen, melyet tipikusan a Sárga-folyó vízgyűjtő medencéjében teresztettek és nem a déli, szubtrópusi környezetben. Senki sem gondolt arra, hogy ezek a haszonnövények ilyen régiek Jünnanban- nyilatkozta a kínai sajtónak a Pekingi Egyetem kutatója, Csin Hetian, a tanulmány szerzője. Délnyugat Jünnanban majdnem ezer gabonaszemet találtak a Haimenkou lelőhelyen végzett ásatás során, mely Jünnan-tartomány délnyugati részén található. A radiokarbonos vizsgálat alapján azok Kr. e .1600 és 400 korúak lehetnek. Találtak még néhány száz, elszenesedett köles magot is, néhány még korábbra kelteződik.

Az északi népek öröksége

A lelőhelyről nemcsak magvak, hanem bronz és kerámia tárgyak is előkerültek, melyek szintén északi kapcsolatra utalnak, azok nagyon hasonlítanak a Sárga-folyó nyugati felén, Kanszu tartomány bronzkori kultúrájának tárgyaihoz, melyet Csicsia (Qijia)-nak neveztek el és az körülbelül Kr. e. 2400-1900 között virágzott. Az eddigi eredményekből az is nyilvánvalóvá vált, hogy a déli és az északi tartományok, melyek 1500 kilométer távolságra vannak egymástól, már a neolit és a bronzkorban is szoros kapcsoaltban álltak.

Csin Hetian úgy véli, hogy az északi Csicsia-kultúra lakói, akik búzát termesztettek, délre vándoroltak és magukkal vitték használati tárgyaikat is. Szerinte éghajlati változás miatt költöztek délre, mintegy 5000 évvel ezelőtt. A Kanszuban virágzott bronzkoori kultúra a szétválás, vagyis a társaság egy részének Jünnanban való költözését követő 200 évben véget ért, talán ezért felejtődött el ennek a szétválásnak az emléke. A Pekingi Egyetem kutatói most a Tibeti Fennsíkon is végeznek kutatásokat, ahová elért a fenti ősi északi műveltség, hogy felderítsék az ősi, kereskedelmi kapcsolatok útvonalát és a Csicsia kultúráról újabb ismeretkeet szerezzenk.

A dianok múltja

Csiang Csilong, a Jünnani Kulturáli Örökségvédelmi és Régészeti Intézetének a kutatója elmondta, hogy a dian törzs a világ nagy bronzkori kultúrájának egyikét alkotta meg, egyidősek az eurázsiai sztyeppei műveltséggel, a kínai alföldön virágzó kultúrával, valamint az dél-európai és mezopotámiai emlékekkel. Hozzátette, hogy a dianok is harcias népek voltak, a bronzból öntött szobraikon harci és vadászati jeleneteket ábrázoltak, lovat és lábas jószágot tenyésztettek, ezen kívül földet is műveltek. Sajnos, még kultúrájuknak egy része nem ismert kellőképpen a tudomány előtt, majdnem olyan misztikusak, mint a maják.

Embertani kutatások

A kérdéssel foglalkozó kutatók embertani és DNS vizsgálatokat akarnak végezni, hogy kiderítsék, hogy milyen változások zajlottak a térségben. Azt akarják megtudni, hogy vajon az újonnan érkezők Jünnanban elfoglalva a területet, elzavarták-e az őslakosokat, vagy a kettő együtteséből egy új nép született-e. Elképzelhetőnek tartják, hogy a magas hegyek völgyeiben különböző csoportok telepedtek meg, akik eltérő nyelvet beszéltek , de érintkeztek egymással. Jünnan egyébként csak a 13. századi mongol hódítás óta kötődik szorosan a kínai civilizációhoz, korábban önálló királyságok uralták a hatalmas területet. Ma 22 nemzetiség él a tartományban, mely egyedülálló a dél-kínai régióban.

OB