December 13-án emlékezik meg a keresztény egyház Szent Luca napjáról. Ez a nap nagyon gazdag régi néphagyományban, máig sok ősi babona és hiedelem kötődik hozzá.

Évkezdő nap

A keresztény egyház Szent Lucia vértanú napját azért helyezte december 13-ra, mert ezzel akarta ellensúlyozni az ősi, pogánynak tartott hagyományokat. A szent eredeti neve, a Lucia ugyanis fényességet jelent. Ezen a napon a leghosszabbak az éjszakák, amelyeken a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy megrontsák az embereket, éppen ezért őseink különféle mágikus eljárásokkal próbálták elhárítani a bajt. Egyébként december tizenharmadika még a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az év legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt, talán ezért is kötődik hozzá annyi, az új esztendőhöz kapcsolódó szokás.

Luca, a boszorkány

A magyar hiedelemvilágban nemcsak Szent Luca szent létezik, hanem egy rontó, boszorkány is, aki rontást vihet a házra. Őt a magyarok lucapuca, luca; lucaasszony neveken emlegetik. Ez a kísértetszerű lény éjszaka, de Luca-napján, vagyis a kezdődő új esztendőben az embereknek a kárára törekszik. Talán ezért volt ritka nálunk a Luca név, mert régen a falusi háztartások attól tartottak, hogy az ilyen nevű újszülött hamarosan meghal, mert elviszi a rontó Luca. Nemcsak a szülők, hanem a várandós asszonyok is féltek ezen a napon, sőt az Alföld déli részén aki ezen a napon jött a világra, még születésnapját is eltitkolta.

Termékenységi szokások

Egyes magyar vidékeinken a zöld ág sarjaztatása Luca estéjén kezdődik. A dél-alföldi Csanádapácán és Újkígyóson sötétedéskor meggyfaágat vágnak, és meleg helyen vízben tartják. Ha karácsonyra kizöldül, az azt jelenti, hogy jót hoz a következő esztendő, sőt még a család eladó sorban lévő lánya is férjhez megy. A jövő évi időjárást megpróbálták megtudakoli a luca-kalendáriummal: megfigyelték a karácsonyig tartó 12 napot, mert úgy vélték, hogy a következő hónap olyan lesz, mint abban a tizenkét napban az időjárás. A legősibb szokásunk egyike a lucabúza sarjaztatása, melynek párhuzama máig él a Kaukázus szkíta eredetű népe, a mai azerbajdzsánok között. Náluk muszlim köntösben maradt fel ez a hagyomány, újévkor ők is búzát csíráztatnak.

A magyar háztartások december 13-án egy lapos tányérban meleg helyen búzaszemeket kezdenek csíráztatni, amelyek általában karácsonyra kizöldülnek. Ebből a jövő termésre következtetnek. Ha a szára hosszúra nő, akkor a következő évben jó szalmás termés várható. A búzát a rontás ellen is használják, a beteg jószággal szokták megetetni. Karácsonykor az asszonyok oltárt is díszítenek vele. Egyesek odateszik a karácsonyfa alá, meg karácsonyeste vacsorakor az asztalra. Az ünnepek után a jószágnak szaggatják oda. A szatymazi gazdák vízkereszt napján földjeiken, vetéseiken szórják szét.

OB