A trákok és a kereszténység

Az ókortudomány egyik ága, a klasszika-filológia máig nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a római birodalmon belülre került népek milyen értéket vittek a birodalomba. Ott is, ahogy minden egyéb birodalomban jelentős számú nem római népcsoport élt, akik idegen fennhatóság alatt is megőrizték műveltségüket és ragaszkodtak régi hagyományukhoz. Pannonia esetében sem mondhatjuk, hogy csak római, latin népességgel van dolgunk, hiszen a Kr. u. 1-4. század között éltek ott kelták, szkíták és betelepített szarmaták. Ugyanez vonatkozik Thrakia provinciára, a szkíta népek egyik jelentős központjára, amely Kr. u. 46-ban római fennhatóság alá került, de a népesség nem cserélődött ki, vagyis továbbra is a térségben szkíták éltek. Közöttük térített Szent András apostol, aki a Fekete-tenger partvidékeire vitte el Jézus tanítását. Úgy tűnik, hogy missziója elérte a célját és a trákoknál gyökeret vert a korai kereszténység és az ott élők nemcsak későn, a 9. században ismerkedtek meg a római és a bizánci rítussal, hanem már azelőtt kereszténnyé váltak.

Egy bazilika nyomában

A korai kereszténység jelenlétét nem más, mint egy hatalmas bazilika igazolja, melynek alapjait már az 1970-es években kutatták, de feltárását csak most végzik el bolgár szakemberek. Szófia belvárosában, a nyugati városrészében talált értékes leletet Nagy Konstantin idejéből származtatják, azt feltételetik, hogy a császár oda akart építeni egy bazilikát, hogy az legyen a kereszténység keleti központja.

Valószínűleg, hogy a császár már egy jól működő közösséget karolt fel és annak megerősítésére törekedett, bizonyára nem céltalanul, keresztények nélküli terepen épített ilyen hatalmas szentélyt. A hatalmas bazilika 27 méter széles és 100 méter hosszú és csodálatos mozaikokkal díszítették. A szentély további kutatása és a korai keresztény emlék alapos feltárása nehézségekbe ütközik, hiszen a modern város kiterjedése lehetetlenné teszi a feltárások kiszélesítését.

Szófia az ókorban

A bolgár főváros, Szófia Szerdika néven szerepel az antik forrásokban. Kr. u. 29-ben került római uralom alá. A 4. század hetvenes éveiben a hunok elől menekülő gótok perzselték fel a települést, melyet rendre a hunok pusztításának tudják be. Szófia belvárosában, a feltáró munkálatok során eddig megtalálták az ókori városfalakat, valamint a kapuk és tornyok egy részét. A kapuról azt állapították meg, hogy az 5-6. század között épült, a torony pedig a 6. századból. A falat kezdetben Marcus Aurelius császár kezdte és azt később megerősítették és kiterjesztették. Az alapok két méter mélyek, amelyből a szakemberek kiszámolták, hogy a fal 8-9 méter magas lehetett. Ezen kívül feltárták a városba friss vizet szállító vízvezeték maradványait is, illetve a szennyvizet szállító csatornahálózatot. Az épületek körül mindennapi élethez szükséges tárgyakat találtak, többek között érméket és kerámiákat

OB