Jézus kedves tanítványa

A nyugati keresztény hagyomány mindig a hitetlen Tamásnak emlegeti az egyik legjelentősebb apostolt, aki oroszlánrézt vállalt a keleti misszióban. Minden bizonnyal ő volt Jézus legbensőbb, legkedveltebb tanítványa, akit fontos feladattal bízott meg, neki kellett elvinni az evangéliumot a fejlett és civilizált népek közé. A hagyomány szerint pünkösd után Jézus külön megjelent neki és Indiába küldte, hogy olyan messze terjessze el tanait. Így lett az apostol a keleti térítés úttörője és a legősibb civilizációs térségekbe, Mezopotámiában, a pártus birodalomban és India északi részén tanította Jézus gondolatait. Gondopharesz, indo-pártus király szolgálatában a szkíták által benépesített régióban gyorsan elterjedt a jó tanítás.

Délen, a dravidák között

Legendájában olvashatjuk, hogy Tamás térítette meg Indiában a napkeleti bölcseket, akik valahol a pártus birodalomban éltek. Talán a mágusok, akiket ma háromkirályok néven ismerünk, a mai Észak-Irán tájékán éltek. A félig mesés történetekből úgy érteslünk, hogy Tamás nemcsak az indiai szubkontinens északi felén térített, hanem annak délnyugati térségében is, a dravida népek között, Keralában és Madraszban, utóbbi helyen szenvedett vértanúságot a hindu papok kezétől. Sírja állítólag vértanúságának helyén, a Chennai-hegyen van, melyet az apostolról Tamás-hegynek neveztek el. Ott a középkoriban a szent apostolról elnevezett katedrális épült és a hegyhez máig zarándokok ezrei járulnak, hogy az apostol gyógyítsa meg őket.

Szent Tamás kultusza

Kelet apostolának, vagyis Szent Tamásnak a kultusza nagyon erős volt a középkori magyarságnál, amit nem nyugatról vettünk át, hanem keleti örökségként magunkkal hoztunk a meotiszi közpotunkból. Állítólag a szent kisujját a fehérvári bazilikában őrizték. Sok középkori szárnyasoltáron láthatjuk viszont ábrázolását, általában a 12 apostol társaságában jelenítették meg. A Gergely-féle naptárreform óta, vagyis a 16. század végétől Tamás napja a téli napfordulóra esik, amely az esztendő legrövidebb napja, ezért hozzá is számos hiedelem, főleg szerelmi jóslás társult, a lányok különböző módon próbálták megtudni, hogy ki lesz jövendőbelijük.

A disznóölés napja

A karácsonyi ünnep előtt a magyar falvakban ezen a napon vágták le a disznót, hogy legyen elegendő húsuk és zsírjuk a téli hidegre. A göcsejiek úgy tartották, hogyha valaki Tamás napján disznót öl, annak minden esztendőben kell ezen a napon valami háziállatot vágnia, mert különben Tamás öl, azaz a jószágokból valamelyik elpusztul. A dunántúli hunok földjén, Tamás napján vágott disznó háját gyógynövényekkel együtt jól összetörték, mert az állítólag sokféle betegségre jelentett gyógyírt. A dél-alföldi térségben - Bálint Sándor gyűjtése alapján- ennek a napnak Disznóölő Tamás a régi neve. A levágott disznó háját elteszik, mert nagyon jó a kelésekre. Ilyenkor gyakorolták az egyik legősibb jóslási módot, a bélnézést, amikor a levágott disznó máját megvizsgálva, próbáltak következtetni a következő év időjárására. Ilyen jóslási módot már az ókorban is végeztek.

OB