Szent János Jézus egyik legjobb tanítványa volt. A Megváltó mennybemenetele után Kisázsiában telepedett le, ott írta meg evangéliumát. Az ő napja különös erővel bír a magyar néphagyományban, az évkezdő terményvarázsló szertartásokat ugyanis ezen a napon végzik el. Talán azért kötődik hozzá annyi mágikus cselekedet, mert a Gergely-naptár 16. századi bevezetése előtt Szent János ünnepe már az újévre esett. Karácsony volt egyben az újév kezdete.

A borszentelés napja

János evangélista ünnepén történik a borszentelés, vagyis a borral való köszöntés, mely a nyugati kereszténységben csak a 11. században jelent meg. Nagyon valószínű, hogy a keleti sztyeppei népek közvetítésével jutott el hozzájuk, nálunk és rokonaink között már régóta létezett ez az ősi köszöntési mód, Anonymus például aldumas néven emlegeti azt gesztájában. A kereszténységben a pap áldotta meg a bort, hogy azt követően a hívek illedelmesen fogyasszák a nedűt. Az áldomásból az érett középkor elejére szentelmény lett, amely az egyházi év istentiszteleti szertartásába is belekerült. Hazánkban az első egyházi központban, a pannonhalmi főapátságban is már a régi időktől fogva megáldották e napon az újbort, amelyet ettől fogva kezdték rendesen inni. A János napi borszentelés szigetszerűen az ország több részén, mégis inkább a borvidékeken máig él. A borszentelésnek van egy mágikus oldala is, a megszentelt nedűt gyógyításra is használják, sok helyen a betegeknek adják, máshol a vetőmagot hintik meg szentelt borral, hogy bőségesen teremjen tavasszal. Sok helyen a tehén tőgyét is megkenik vele, hogy elegendő tejet adjon.

Vesszőzés ünnepe

Szent János napjához kötődik egy termékenységi varázslat, ezen a napon megvesszőzik a falusi közösségek egymást, hogy a következő évben mindenkit elkerüljön a betegség és a nyavalya. Régen úgy történt ez a mágikus cselekmény, hogy a gyermekeket átküldték a szomszédba mustármagért és ott vesszővel megveregették őket. A legények általában vesszőből font korbácsolnak lányokat, menyecskéket, gyermekeket veregették meg. A gyerekek mondóka kíséretében csapkodták meg a háziakat; pásztorok vesszőt hordoznak, mellyel a háziasszony megcsapkodja őket. A vesszőhordozókat vagy vesszőzőket később étellel-itallal, pénzzel jutalmazzák meg. A szentelt borhoz hasonlóan nemcsak az embereket, hanem a jószágokat is megvesszőzték, például a teheneket, hogy sok tejet adjon az évben.

OB