Jézus névnapját már a régi keresztények is karácsony és vízkereszt között tartották meg, ma sok keresztény január 2-án köszönti a Megváltót. Van olyan hely, ahol az év első vasárnapján ülik meg ezt a jeles napot.

A névmágia nyomában

Jézus nevének kultikus tisztelete a ferencesek idején virágzik fel Európa nyugati részén, amikor Szent Ferenc végrendeletében meghagyja, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, amelyeken Jézus neve olvasható. A névmágia, vagyis egy adott személy nevén szólítással való megidézése azonban nem középkori találmány, hanem annak gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az ősi magyar táltoshagyományban is megvolt ennek a kultusza és nyoma kimutatható a magyar népmesékben is. Talán ezt az ősi mágikus megidézést vették át a magyar keresztények és alkalmazták Jézus nevére is. Őt hívta segítségül Kapisztrán János Nándorfehérvárnál, 1456-ban, de nemcsak a zászlókon szerepelt a neve, hanem a katonák is nevével indultak a csatába, talán éppen ezért égi segítségnek tudták be a hatalmas diadalt a magyar csapatok, akik félelmet nem ismerve küzdöttek és visszaverték Erópa akkori legerősebb seregét.

Régi szokások nyomában

A Dunántúl néhány vidéken úgy tartják, hogyha január második napján, avagy Jézus nevenapján hideg van, akkor megszólalnak az állatok és még hallani is lehet beszédüket. Szeged környékén, Bácska és Bánát több helyén ezen a napon fogadták fel a cselédeket, állítólag azért, hogy Jézus nevében és áldásával történjék majd a szolgálat. A szegődni akarók ilyenkor a legjobb ruhájukba öltöztek, úgy mentek a templomba, azt követően történt meg a szegődés vagy a bitangvásár, amikor a gazdák kiválasztották a nekik tetsző szolgálókat.


OB